Habakkuk 3
1 Habakuk próféta imádsága.
2 Örökkévaló, hallottam régi tetteidről, s félelem tölt el, ha csodáidat szemlélem! Ó, Örökkévaló, a mi időnkben is cselekedj hasonlóan, most is jelentsd ki magad népednek, mint régen! Kérlek, még haragodban is légy hozzánk irgalmas!
3 Isten dél felől közeledik, a Párán hegyéről jön a Szent. Dicsősége betölti a Mennyet, dicséretével megtelik a föld!
4 Ragyog, mint a Nap, kezéből fénysugarak indulnak, ott van hatalmának rejtekhelye.
5 Előtte halálos járvány pusztít, lába nyomát döghalál követi.
6 Ahol megáll, földrengés támad, ahová néz, reszketnek a népek. Szétmállanak az ősi hegyek, elsüllyednek az ősi halmok. De az ő útjai örökkévalók!
7 Látom, összedőlnek Kúsán sátrai, reszketnek Midján földén a sátrak, lakóik félve remegnek.
8 Örökkévaló, a folyókra haragudtál meg? A folyókra haragszol, vagy a tengerre, hogy vágtató lovakon, robogó harci szekereken száguldasz a győzelemre?
9 Nyilaidat előveszed tegzedből, s íjadat kifeszíted. Meghasítod a földet, és folyók ömlenek a száraz földön.
10 Meglátnak téged a hegyek és remegnek, vízáradat borítja el a földet, megszólalnak a mélység vizei, és magasra csapnak a hullámok.
11 A Nap és a Hold megállnak az égen, amikor villámló nyilaidat és ragyogó lándzsád meglátják.
12 Haragodban megtaposod a földet, eltiprod a nemzeteket.
13 Csatába indulsz, hogy népedet megszabadítsd, felkentedet győzelemre vezeted. Lesújtasz a gonoszok vezérére, seregestől elpusztítod.
14 Saját nyilaival lövöd le a gonoszok vezérét, aki forgószélként ránk tört seregével, hogy szétszórja népünket. Már előre örült, hogy saját otthonában pusztíthatja el a védteleneket.
15 Bizony, megtaposod lovaiddal a tenger habjait, a nagy vizek hullámait!
16 Hallottam mindezt, és egész testem remeg! Fogaim vacognak a félelemtől, csontjaim reszketnek, lábam rogyadozik. Mégis nyugodtan várom, amíg a látomás beteljesül, amíg a pusztítás pusztítóinkra szakad.
17 Bár a fügefa nem fog virágozni, s nem terem a szőlő, sem az olajfa, a szántóföldön elmarad az aratás, kipusztul az akolból a juhnyáj, s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban, ujjongok szabadító Istenemben!
19 Mert az Örökkévaló Isten megerősít engem! Biztossá teszi lépéseimet, mint a hegyi kecskék ugrásait, és magas sziklákon vezet engem. A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.