Genesis 48
1 Történt ezek után, hogy Józsefnek hírt hoztak: „Atyád már nagyon beteg!” Akkor József maga mellé vette két fiát, Manassét és Efraimot, és apjához sietett.
2 Amikor Jákób megtudta, hogy József érkezett hozzá látogatóba, összeszedte maradék erejét, és felült az ágyában.
3 Majd ezt mondta Józsefnek: „A Mindenható megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem,
4 és azt mondta: »Megszaporítalak és megsokasítalak téged, nemzetek gyülekezete származik tőled, és örökre neked és leszármazottjaidnak adom ezt a földet.«
5 Most hát a két fiad — akik még azelőtt születtek, hogy én hozzád költöztem volna Egyiptomba — az én fiaim lesznek, ugyanúgy, mint Rúben és Simeon.
6 Ha utánuk még születnek fiaid, azok a tieid lesznek, és a bátyjaik által fognak részesedni az örökségből.
7 Mert amikor Mezopotámiából, Paddan-Arámból Kánaánba költöztem, legnagyobb bánatomra Ráhel útközben meghalt Kánaán földjén. Akkor már közel voltunk Efrátához, és ott is temettem el őt az Efrátába — vagyis Betlehembe — vezető út mellett.”
8 Izráel látása az öregség miatt megromlott, ezért mikor meglátta József fiait, megkérdezte: „Kik ezek a fiúk?” „Atyám, ők a fiaim, akiket Isten Egyiptomban adott nekem!” — felelte József. „Hozd közelebb, hadd áldjam meg őket” — mondta Izráel. Akkor József odavitte két fiát apjához, aki megölelte és megcsókolta őket.
9
10
11 „Látod, fiam — mondta Izráel —, már azt sem reméltem, hogy téged valaha ismét láthatlak, de most Isten megengedte, hogy még a fiaidat is lássam!”
12 Majd József elhúzta fiait Izráel térdétől, maga pedig arccal a földre borult.
13 Azután Izráel elé állította a fiúkat: Efraimot Izráel bal keze, Manassét pedig a jobb keze felől.
14 Izráel azonban a jobb kezét tette Efraim fejére, és a bal kezét Manassé fejére. Vagyis szándékosan keresztbe tette a kezeit: a fiatalabbat, Efraimot áldotta meg a jobb kezével, és Manassét a ballal, annak ellenére, hogy az utóbbi volt az elsőszülött.
15 Így áldotta meg Izráel Józsefet: „Ó Istenem, akinek jelenlétében éltek őseim, Ábrahám és Izsák, aki egész életemben gondot viseltél rám, mint pásztorom, mind a mai napig,
16 aki megszabadítottál engem minden bajtól az angyal keze által —, kérlek, áldd meg ezeket a fiúkat! Nevem és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak neve éljen bennük tovább! Szaporodjanak és növekedjenek nagy sokasággá a földön!”
17 Józsefnek nem tetszett, hogy apja a jobb kezét Efraim fejére tette, és így áldotta meg a fiúkat. Megpróbálta hát Izráel jobb kezét áttenni Manassé fejére,
18 s azt mondta: „Atyám, jobb kezeddel ne Efraimot, hanem Manassét, az elsőszülöttemet áldd meg!”
19 De Izráel nem engedett: „Tudom, fiam, tudom — mondta —, Manassé is néppé növekszik, ő is nagy lesz, de az öccse, Efraim nagyobb lesz nála, és belőle népek gyülekezete származik.”
20 Megáldotta hát Izráel a fiúkat: „Nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: »Úgy tegyen veled Isten, mint Efraimmal és Manasséval!«” De Efraimot ismét előrébb tette, mint Manassét.
21 Azután Izráel azt mondta Józsefnek: „Nézd fiam, én már nem sokáig élek. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket őseitek földjére.
22 Neked pedig külön örökséget adok azon fölül, amit a testvéreid kapnak tőlem: azt a területet, amelyet az emóriaktól kardommal és nyilaimmal foglaltam el.”