Genesis 22
1 Ezek után Isten próbára tette Ábrahámot. Megszólította: „Ábrahám!” Ő pedig válaszolt: „Igen, Uram!”
2 „Vedd magad mellé egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mórijjá földjére! Ott majd mutatok neked egy hegyet, azon áldozd föl Izsákot égőáldozatként!” — mondta Isten.
3 Másnap Ábrahám már korán reggel fölkészült az útra. Felnyergelte a szamarát, fát hasogatott az égőáldozathoz, és két szolgájával és Izsákkal együtt elindultak arra a helyre, amelyet Isten mondott.
4 A harmadik napon Ábrahám távolról meglátta azt a hegyet, ahová igyekezett.
5 Akkor ezt mondta szolgáinak: „Telepedjetek le itt, vigyázzatok a szamárra, és várjatok ránk. Mi pedig a fiammal elmegyünk oda, és imádkozunk, azután majd visszajövünk.”
6 Ábrahám a tűzifát a fia, Izsák vállára tette, az égő parazsat és a kést maga vitte, és ketten indultak tovább.
7 Útközben Izsák az apjához fordult: „Édesapám!” „Tessék, fiam!” — mondta Ábrahám. „Itt a fa és a parázs a tűzgyújtáshoz, de hol van az áldozati bárány?” — kérdezte Izsák.
8 „Isten maga fog gondoskodni az áldozati bárányról” — felelte Ábrahám, és együtt folytatták az utat.
9 Amikor arra a helyre értek, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám oltárt épített, majd elrendezte rajta a tűzifát. Azután megkötözte a fiát, Izsákot, és őt is az oltárra helyezte a tűzifa tetejére.
10 Már éppen felemelte a kést, hogy Izsákot megölje,
11 de az Örökkévaló angyala rákiáltott az égből: „Ábrahám, Ábrahám!” „Igen, Uram!” — felelt Ábrahám.
12 „Ne öld meg a fiút! Ne bántsd! Miután próbára tettelek, látom, hogy valóban féled és tiszteled Istent, és egyszülött fiadat sem tagadtad meg tőlem” — kiáltotta az angyal.
13 Amikor Ábrahám körülnézett, a háta mögött egy kost pillantott meg, amely szarvánál fogva megakadt a sűrű bozótban. Tehát odament, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.
14 Ezért Ábrahám így nevezte azt a helyet: „Az Örökkévaló gondoskodik.” Azóta mondják ezt az emberek: „Az Örökkévaló gondoskodik rólunk az ő hegyén!”
15 Azután az Örökkévaló angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből:
16 „Azt mondja az Örökkévaló: Mivel megtetted, hogy a fiad is átadtad nekem — igen, még az egyetlen fiadat is —, ezért magamra esküszöm,
17 hogy gazdagon és bőségesen megáldalak, utódaidat megsokasítom és megszaporítom, mint égen a csillagokat, és mint tenger partján a homokot. A te utódod fogja birtokolni ellenségeinek kapuját,
18 és a te utódod által fogom megáldani a föld összes nemzeteit. Igen, mindezekkel megáldalak, mert engedelmeskedtél szavamnak.”
19 Ezután Ábrahám visszatért a várakozó szolgákhoz, majd együtt hazamentek Beérsebába, mert abban az időben ott táboroztak.
20 Később valaki hírt hozott Ábrahámnak Náhórról, a testvéréről. Elmondta, hogy Náhórnak és feleségének, Milkának fiai születtek:
21 Úc, az elsőszülött, azután Búz, a második, majd Kemúél, a harmadik, akinek fia Arám,
22 azután Keszed, Hazó, Pildás, Jidláf és Betúél. Ezek nyolcan mind Náhór és Milká fiai voltak. Rebeka Betúél leánya volt.
23
24 Náhórnak még négy gyermeke született a másodfeleségétől, Reúmától: Tebah, Gaham, Tahas és Maaka.