Genesis 2
1 Elkészült tehát az ég és a föld, és minden, ami bennük van.
2 Isten a hatodik nap végére befejezte a teremtés minden munkáját, és a hetedik napon visszavonult az alkotástól.
3 Mivel ezen a napon Isten visszavonult a teremtés minden munkájától, ezért megáldotta a hetedik napot, és különválasztotta azt a maga számára.
4 Ez tehát az ég és föld, és minden bennük lévő teremtésének a története. Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta,
5 még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze — és ember sem volt, aki a földet megművelje.
6 De vízpára szállt fel a földből, és megnedvesítette az egész föld felszínét.
7 Akkor az Örökkévaló Isten kezébe vett egy rögöt a földből, és embert formált belőle. Majd életet adó leheletét az ember orrába lehelte — ezáltal lett Ádám élő lélekké.
8 Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált.
9 Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája.
10 Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét.
11 Az első folyó a Písón, amely végig kanyarog Havílá egész földjén, ahol illatos balzsam, drágakövek és jó minőségű arany található.
12
13 A második folyó a Gihon, amely végig kanyarog Kús egész földjén.
14 A harmadik folyó a Tigris, amely Asszíriától keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
15 Az Örökkévaló Isten tehát az Éden kertjében helyezte el Ádámot, hogy ő művelje meg a kertet, és viselje annak gondját.
16 Azután ezt parancsolta neki: „A kertben minden fának a gyümölcsét bátran megeheted, egy kivételével.
17 A Jó és Rossz Megismerésének Fájáról nem szabad enned, mert amikor annak a gyümölcséből eszel, azon a napon biztosan meghalsz!”
18 Majd ezt mondta az Örökkévaló Isten: „Nem jó Ádámnak, ha egyedül él! Alkotok számára egy hozzá illő segítőtársat.”
19 Formált a földből mindenféle szárazföldi állatot és égi madarat, majd odavitte őket Ádámhoz, hogy nevezze el őket. Látni akarta, hogy Ádám melyiknek milyen nevet ad. Minden állatnak az lett a neve, amit Ádámtól kapott.
20 Ádám el is nevezte a háziállatokat, az égi madarakat, és a szárazföldi vadállatokat, de egyiket sem találta magához illő segítőtársnak.
21 Akkor az Örökkévaló Isten mély álmot bocsátott Ádámra, ezután kivette Ádám egyik bordáját, és annak helyét begyógyította.
22 Ebből a bordából formálta ki az Örökkévaló Isten az asszonyt, majd odavitte Ádámhoz,
23 aki örömében felkiáltott: „Ez már hozzám való! Mert csontja a csontomból, teste a testemből való, hát asszony legyen a neve, mert a férfiból származik!”
24 Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.
25 Ádám és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték magukat egymás előtt.