Ezekiel 35
1 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
2 „Ember fia, fordulj Széír hegye felé, és prófétálj ellene!
3 Ezt mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Széír hegye, ellened fordulok! Rád emelem kezem, és pusztasággá teszlek!
4 Városaid lerombolom, mindenestől elpusztítalak. Akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!
5 Örökösen gyűlölködtél! Izráel fiait kiszolgáltattad ellenségük fegyverének veszedelmük idején, végső megbüntetésük napján.
6 Ezért hát, életemre mondom, én is kiszolgáltatlak a vérontásnak és a halálnak! Bizony, üldözőbe vesz a halál téged, Edom! Szerettél vért ontani? Hát üldözzön téged is a vérontás és halál! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
7 Elpusztítom Széír hegyét, teljesen elpusztítom! Kiirtom belőle mind, aki kapuján kilép, s mind, aki városába visszatér.
8 Edom hegyeit megöltekkel borítom be, fegyver által elhullottak töltik meg völgyeit, halottai ott hevernek majd a dombokon és a folyók partján.
9 Városaid örökre lakatlanok lesznek, örökre puszta romhalmok maradnak. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!
10 Azt mondtad: »Júda és Izráel, ez a két ország az enyém lesz! Elfoglalom, megkaparintom őket magamnak!«” De az Örökkévaló ott lakik Izráel földjén!
11 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Életemre mondom, ahogy te bántál népemmel, én is úgy bánok veled, Edom: haraggal, féltékenységgel és gyűlölettel! Népemmel megismertetem magam, mikor megbüntetlek téged.
12 Te pedig, Edom, megtudod, hogy én, az Örökkévaló, hallottam minden szót, mikor Izráel hegyeit gyaláztad! Mert azt mondtad: »Nézzétek, Izráel elpusztult! Országa nekünk jut zsákmányul!«
13 Kevély szavaiddal ellenem szóltál, nagy hangon, dicsekedve, sokszor. Én hallottam minden szavad!
14 Emiatt — azt mondja Uram, az Örökkévaló — elpusztítalak, Edom, az egész föld örömére.
15 Ahogy örültél Izráel öröksége pusztulásának, úgy bánok én is veled: elpusztítalak! Lakatlan rommá lesz Széír hegye, és egész Edom mindenestül. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”