Ezekiel 26
1 A száműzetés tizenegyedik évében, a hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
2 „Ember fia, Tírusz lakói kárörvendően nevettek Jeruzsálem pusztulásán: »Nézzétek! Romba dőlt a népek kapuja! Feltárult, kinyílt előttünk! Most mi fogunk hasznot húzni Jeruzsálem pusztulásából!«”
3 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ellened fordulok, Tírusz! Nemzetek seregeit hozom rád, egyiket a másik után, mint a tenger hullámait:
4 ledöntik falaidat, lerombolják tornyaidat. Sőt, még a város porát is lesöpröm. Szigetéből csak kopár tengeri szikla marad,
5 amelyen hálóikat szárítják majd a halászok — ezt én mondom, az Örökkévaló! Bizony, Tírusz a nemzetek sokaságának a zsákmánya lesz.
6 A városhoz tartozó falvakat, amelyek a parti síkságon vannak, ellenség fegyvere pusztítja el. Így tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
7 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! Elhozom északról Babilon királyát, Nebukadneccart. Elhozom a leghatalmasabb királyt Tírusz ellen, nagy seregével, harci szekereivel, lovasaival, gyalogosokkal, lovakkal.
8 Elpusztítja a Tíruszhoz tartozó falvakat, amelyek a parti síkságon vannak. A babilóniai sereg megostromolja Tírusz várát: sáncot és tornyokat emel ellene, ostromgépekkel támadja, pajzsok alatt megrohamozza,
9 faltörő kosokkal rombolja falait, bástyáit csákánnyal bontja meg.
10 Az ostromló sereg lovainak sokasága miatt elborít téged a por, Tírusz! Falaid megremegnek a robogó harci szekerek dübörgésétől és a vágtató lovak patáinak csattogásától, amikor Babilon királya bemegy a városba, amelynek falain rést ütött.
11 Bizony, Nebukadneccar lovának patái tiporják majd utcáidat, Tírusz! Népedet fegyverrel ölik meg, városod erős oszlopait a földre döntik!
12 Gazdagságodat elrabolják, kereskedőid áruit zsákmányul ejtik. A városfalakat lerombolják, palotáidat elpusztítják, és az összes törmeléket — a köveket és gerendákat — mind a tengerbe hordják.
13 Vidám énekeidnek véget vetek, húros hangszereidet nem pengeted többé.
14 Kopár tengeri sziklává teszlek, Tírusz, ahol csak a halászok szárítják hálóikat! Nem épülsz fel soha többé! — ezt én, az Örökkévaló mondom!”
15 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló Tírusznak: „Bukásod hírére megremegnek a szigetek és a tenger partvidékének országai. Hallják Tírusz halálra sebzett lakóinak jajgatását, az ostromló sereg öldöklésének hírét, és reszketnek a félelemtől.
16 A tengeri országok királyai leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik királyi ruhájukat, és rémületbe burkolóznak. A földre kuporodnak, rettegés vesz rajtuk erőt, szörnyülködnek és álmélkodnak majd pusztulásodon.
17 Gyászéneket énekelnek rólad, Tírusz: »Hogy elpusztultál, te híres város, tengereken járó hajósok ősi városa! Milyen nagy hatalmad volt a tengereken, és a tengeri országokon, hogy rettegett tőled minden nép!
18 Most pedig remegnek a szigetek bukásod napján, vesztedet látva félve reszketnek a tengerparti városok.«”
19 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Puszta romhalmazzá teszlek, lakatlan romvárossá, Tírusz! Tenger árja borít el, hullámzó vizek takarnak be.
20 A mélységbe taszítalak, a sírba szállók közé hullasz te is, a régi korok halottai közé kerülsz! A föld mélyében laksz, rég elpusztult városok népeivel, akik előtted régen leszálltak oda. Lakatlan leszel mindörökké, s örökre eltűnsz az élők földjéről.
21 Még híred is rémületessé teszem, s véget vetek neked örökre! Keresni fognak, de többé meg nem találnak.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.