Exodus 7
1 Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Olyanná teszlek téged a fáraó számára, mintha isten lennél. Áront, a bátyádat pedig olyanná teszem számodra, mintha prófétád lenne.
2 Amit neked parancsolok, ismételd el Áronnak! Ő pedig parancsolja meg a fáraónak, hogy engedje elmenni Izráel népét az országából.
3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, s ő ellenkezni fog. Bár sok jelet mutatok, és sok csodát viszek véghez Egyiptom földjén,
4 ő mégsem hallgat rátok. Ezért kezem ránehezedik majd Egyiptomra, s azután kihozom onnan seregemet — népemet — súlyos, büntető ítéletek által.
5 Amikor kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, és Izráel népét kihozom onnan, akkor majd az egyiptomiak is megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
6 Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta nekik.
7 Mózes 80 éves, Áron pedig 83 éves volt, amikor a fáraóval beszéltek.
8 Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak:
9 „A fáraó azt kívánja majd tőletek, hogy tegyetek valami csodát. Akkor te, Mózes, szólj Áronnak, hogy dobja botját a fáraó lába elé — és a bot kígyóvá változik.”
10 Ezután Mózes és Áron a fáraó és főemberei elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta: Áron odadobta a botját a fáraó és a vezetők elé, és az kígyóvá változott.
11 A fáraó ekkor hívatta az udvari bölcseket és varázslókat, akik varázstudományukkal képesek voltak ugyanezt megtenni.
12 Ők is a földre dobták botjaikat, amelyek szintén kígyókká változtak. De az a kígyó, amely Áron botjából lett, elnyelte a többi kígyót.
13 A fáraó ennek ellenére hajthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.
14 Az Örökkévaló szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve, nem akarja szabadon engedni népemet.
15 Holnap reggel a fáraó kimegy a Nílus partjára. Ott, a folyóparton állj elé, és legyen a kezedben az a bot, amely kígyóvá változott.
16 Mondd meg a fáraónak, hogy a héberek Istene, az Örökkévaló küldött téged hozzá ezzel az üzenettel: »Engedd szabadon népemet, hogy áldozzanak nekem a pusztában! Te azonban mindeddig nem engedelmeskedtél.
17 Ezért az Örökkévaló most azt üzeni: Nézd, jelt adok neked, amelyből megértheted, hogy én vagyok az Örökkévaló!« Továbbá ezt mondd a fáraónak: »Nézd, a kezemben lévő bottal ráütök a folyó vizére — és az vérré változik.
18 Emiatt elpusztulnak a Nílusban élő halak, és annyira megbüdösödik a Nílus vize, hogy az egyiptomiak undorodni fognak tőle, és képtelenek lesznek inni belőle.«”
19 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját Egyiptom folyói, csatornái, tavai és víztárolói fölé, hogy vérré változzon minden víz, még a fa- és kőedényekben lévő is!”
20 Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló mondta. Áron fölemelte a botját, és a fáraó meg a vezetők szeme láttára rácsapott vele a Nílus vizére. Ekkor a folyó vize teljes egészében vérré változott.
21 A folyóban lévő halak elpusztultak, és a víz megbüdösödött. Ezért az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílusból. Az országban mindenhol vérré változott a víz.
22 De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. A fáraó hajlíthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését, ahogyan az Örökkévaló előre megmondta.
23 A fáraó nem sokat törődött az egésszel, hanem otthagyta Mózest és Áront, és visszament a palotájába.
24 Az egyiptomiak pedig kénytelenek voltak új kutakat ásni a Nílus mentén, hogy ivóvízhez jussanak, mert a folyó vize ihatatlan lett.
25 Hét nap telt el így, miután az Örökkévaló ilyen csapással sújtotta a Nílust.