1Amikor Márdokeus megtudta, mi történt, megszaggatta ruháit, zsákruhát vett magára, és a fejére hamut szórt. Kiment a város utcáira és tereire, keservesen jajveszékelt és kiáltozott.
2Így ment a királyi palotáig, de ott megállt a kapu előtt, mert a király kapuján senki sem léphetett be zsákban és hamuban.
3A tartományokban, ahová csak eljutott a király rendelete, a zsidók mindenütt gyászolni kezdtek, jajgattak és sírtak, böjtöltek, sokan zsákruhába öltöztek és hamut szórtak a fejükre.
4Amikor a szolgálói és a háremőrök jelentették Eszternek, hogy Márdokeus zsákban és hamuban gyászol, a királyné nagyon elszomorodott. Azonnal ruhákat küldött Márdokeusnak, hogy azokba öltöztessék fel, a zsákruhát pedig vesse le, de Márdokeus nem akarta elfogadni.
5Akkor Eszter hívatta Hatákot — azt a háremőrt, aki az ő személyes szolgálatára volt rendelve — és kiküldte Márdokeushoz, hogy tudja meg tőle, mi történt vele, és miért gyászol.
6Haták ki is ment a palota előtti térre,
7ahol Márdokeus mindent elmondott neki — még azt is, hogy Hámán mekkora összeget ígért a királynak a zsidók elpusztításáért cserébe.
8Átadta Hatáknak a zsidók elpusztításáról szóló királyi rendelet másolatát is, amelyet Súsán városában már kihirdettek, hogy mutassa meg Eszternek. Megüzente, hogy Eszter sürgősen menjen a királyhoz, könyörögjön a zsidókért, és kérjen kegyelmet népe számára.
9Haták visszatért Eszterhez, és átadta Márdokeus üzenetét.
10Eszter pedig meghagyta Hatáknak, hogy ezt a választ vigye Márdokeusnak:
11„A király minden szolgája és a tartományok összes népe tudja, hogy aki hívatlanul merészel a királyhoz bemenni a belső udvarba, azt kivégzik! Ez a törvény mindenkire vonatkozik, kivéve azt, akire a király kinyújtja aranypálcáját — az élve marad. Engem pedig a király már harminc napja nem hívatott.”
12Amikor Haták ezt elmondta Márdokeusnak,
13ő ezt üzente vissza Eszternek: „Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik!
14Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!”
15Erre Eszter a következő választ küldte:
16„Ám legyen! Menj, gyűjts össze minden zsidót, akit Súsán városában találsz! Böjtöljetek értem: három nap, három éjjel ne egyetek, ne igyatok semmit! Én magam, és a szolgálóim is ugyanígy fogunk böjtölni. Azután — bár ez ellenkezik a törvénnyel — mégis bemegyek a királyhoz, és ha meg kell halnom, hát meghalok.”
17Akkor Márdokeus elment, és megtette, amit Eszter mondott.