1Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának kilencedik évében, a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték.
2Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évéig tartott.
3Abban az évben, a 4. hónap 9. napján olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek már semmiféle ennivaló nem jutott.
4Ezen a napon az ostromlók rést ütöttek a kőfalon. Emiatt azon az éjjelen Cidkijjá és összes katonája megpróbált elmenekülni. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.
5A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak.
6Megkötözve vitték Ribla városába. Ott Nebukadneccar, Babilónia királya ítéletet tartott fölötte.
7Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították, és bilincsbe verve Babilóniába hurcolták.
8Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében, az 5. hónap 7. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának a testőrparancsnoka.
9Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet.
10A testőrparancsnok egész serege, a káldeusok, körös-körül lerombolták Jeruzsálem falait is.
11Azután Nebuzaradán testőrparancsnok száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben még életben maradtak.
12Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.
13Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdómedencék állványait. Mindezek bronzból készültek.
14Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, a mácsekhez szolgáló eszközöket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.
15Hasonlóképpen elvitték parázs-tálakat és csészéket, mag az összes többi aranyból vagy ezüstből készült templomi eszközt is.
16Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett — a két oszlop, a nagy medence és a kisebb mosdómedencék állványai — mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak.
17Az üreges bronzoszlopok magassága 18 könyök volt. A két oszlopfő is bronzból készült, 3 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül gránátalma formájú díszek függtek. A két oszlop teljesen egyforma volt.
18Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanjá másodrendű papot, a Templom három kapuőrét,
19a katonák parancsnokát, a király öt tanácsosát, akiket a városban fogtak el, azután a hadsereg vezetőjének az írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős és még 60 közembert, akiket a városban találtak.
20Az egész fogoly-csoportot Hamát földjére, Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé,
21aki halálra ítélte, és kivégeztette valamennyit. Így hurcolták el a földjükről Júda népét a fogságba és száműzetésbe.
22Ezután Nebukadneccar, Babilónia királya kinevezte kormányzónak Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját, hogy igazgassa azokat, akiket még meghagytak Júda földjén.
23Júda seregéből is megmaradtak néhányan. Ezek között vezetők is voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán, Káréah fiai, meg a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Amikor ők meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához gyülekeztek Micpába.
24Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusok tisztjeitől! Maradjatok ezen a földön, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!”
25Ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél — aki Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, és Júda királyi családjából származott — tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót. Meggyilkolta őt is, meg vele együtt azokat a júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak.
26Ezután az egész nép apraja-nagyja a kapitányokkal együtt fölkerekedett, és Egyiptomba menekült, mert féltek a káldeusoktól.
27Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében történt, a 12. hónap 27. napján.
28Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyt, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét.
29Kicseréltette Jójákin rabruháit, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett.
30Ellátásáról halála napjáig gondoskodott a király.