2 Samuel 12
1 Ezután az Örökkévaló Dávidhoz küldte Nátán prófétát, aki a következő történetet mondta el a királynak: „Volt egy városban egy gazdag ember, meg egy szegény.
2 A gazdagnak sok nyája és csordája volt,
3 a szegénynek meg csak egyetlen kis nőstény báránykája, amelyet maga vett. Ezt a báránykát a szegény ember nagyon megszerette, s a gyermekeivel együtt nevelte. Saját ételével etette, poharából itatta, s az ölében altatta el, mintha csak a leánya lett volna.
4 Történt egyszer, hogy a gazdag emberhez utas érkezett, akit a házigazda meg akart vendégelni. Azonban sajnált a vendég kedvéért a saját állatai közül egyet is levágni, inkább a szegény embertől vette el annak egyetlen bárányát, és abból készített ételt vendégének.”
5 Ennek hallatán Dávid nagyon felháborodott a gazdag ember viselkedése miatt. Ezt mondta Nátánnak: „Esküszöm az Örökkévalóra, hogy halál fia, aki ezt tette!
6 Négyszer annyit kell adjon az elvett bárány helyett, mivel ilyet tett, és nem könyörült azon a szegény emberen!”
7 „Te vagy az az ember, Dávid!” — mondta ekkor Nátán. Azután így folytatta: „Ezt mondja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Dávid, én kentelek fel Izráel királyává, én szabadítottalak meg Saul kezéből.
8 Neked adtam Saul házát és asszonyait, királlyá tettelek egész Izráel és Júda fölött — de ha ez kevés lett volna, ezen felül még sok minden mást is neked adtam volna.
9 Miért hogy az Örökkévalót semmibe vetted, és elkövetted ezt a gonoszságot? Fegyverrel gyilkoltad meg a hettita Úriást, hogy feleségét elvedd tőle, és a saját feleségeddé tedd. Bizony, az ammoniak fegyverével te magad gyilkoltad meg Úriást!
10 Emiatt a saját családodban is egymást követik a fegyveres gyilkosságok — s ennek nem lesz vége! Így lesz, mert semmibe vettél azzal, hogy a hettita Úriástól elvetted a feleségét, hogy a te feleséged legyen!«”
11 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Meglátod, hogy a saját családodból hozok rád súlyos csapásokat! Elveszem tőled feleségeidet, és másnak adom őket, hogy velük háljon — mégpedig mindenki szeme láttára.
12 Te titokban háltál más feleségével, de én egész Izráel szeme láttára büntetlek meg téged!«”
13 Dávid ekkor így válaszolt Nátánnak: „Igen, vétkeztem az Örökkévaló ellen!” „Az Örökkévaló elengedte ezt a bűnödet, nem kell meghalnod — mondta Nátán —,
14 de a kisfiad, akit Betsabé szült neked, bizony meg fog halni, mivel ezzel a tetteddel gyalázatot hoztál az Örökkévalóra.”
15 Ezután Nátán hazament. Az Örökkévaló pedig csapással sújtotta a gyermeket, akit Úriás felesége szült Dávidnak, s a gyermek súlyosan megbetegedett.
16 Dávid ezekben a napokban böjtölt, szüntelenül könyörgött Istennek a gyermekért, és a földön feküdt egész éjjel.
17 A királyi udvar főemberei megpróbálták rábeszélni, hogy keljen föl a földről, és egyen valamit, de hiába. Dávid nem akart fölkelni, és hét napon keresztül nem akart velük együtt enni.
18 A hetedik napon azután meghalt a gyermek. De szolgái nem merték Dávidnak megmondani, mert azt gondolták: „Lám, amíg élt a gyermek, hiába biztattuk, nem hallgatott ránk! Hogyan mondjuk meg neki, hogy meghalt a fia? Még valami kárt tesz magában!”
19 Dávid azonban észrevette, hogy a szolgák egymás között suttognak, és ebből megértette, hogy a kisgyermek meghalt. Azután megkérdezte: „Ugye, meghalt a gyermek?” „Igen, Urunk, meghalt” — felelték a szolgák.
20 Ekkor Dávid fölkelt a földről, megfürdött, rendbe szedte magát, ruhát váltott, és az Örökkévaló házába ment, hogy imádja őt. Majd hazament, kérte a szolgákat, hogy hozzanak neki valami ételt, és véget vetett a böjtnek.
21 A szolgák megkérdezték: „Urunk, hogy lehet az, hogy amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál, most meg, amikor meghalt, fölkeltél, és abbahagytad a böjtöt?”
22 „Amíg a gyermek élt — válaszolta Dávid —, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, talán az Örökkévaló megkönyörül rajtam, és a fiam életben marad.
23 De most, miután meghalt, miért böjtöljek tovább? Hiszen nem hozhatom vissza! Egy nap majd én megyek hozzá, de ő már nem jön vissza hozzám.”
24 Ezután Dávid megvigasztalta a feleségét, Betsabét, és vele hált. Betsabé ismét fiút szült Dávidnak, és a gyermeket elnevezték Salamonnak. Az Örökkévaló szerette Salamont,
25 és Nátán próféta által megüzente, hogy az Örökkévaló kegyelme miatt a fiúnak ez legyen a neve: „Jedídja”.
26 Eközben Jóáb vezetésével az izráeli sereg tovább ostromolta az ammoniak fővárosát, Rabbát. Sikerült elfoglalnia a királyi várat.
27 Akkor Jóáb megüzente Dávidnak: „Uram, Rabbá ostroma során sikerült elfoglalnom a királyi várat, ahol a vízforrás van.
28 Most hát gyűjtsd össze, kérlek, Izráel hadseregének otthon maradt részét, és magad vezesd Rabbá ellen őket. Jöjj, és vedd be a várost, mielőtt én elfoglalnám. Máskülönben nekem tulajdonítanák a győzelmet.”
29 Dávid tehát összegyűjtötte maradék seregét, és Rabbá ellen vezette őket. Hamarosan el is foglalta a várost.
30 Levette az ammoniak királyának fejéről a koronáját, amely egy talentum aranyból készült és drágakő ékesítette. Ezt a koronát azután Dávid fejére tették. Ugyanakkor Dávid igen nagy zsákmányt is szerzett a városból.
31 Rabbá és az összes többi ammoni város lakóit Dávid foglyul ejtette, és nehéz munkára fogta: fűrésszel, csákánnyal és fejszével kellett dolgozniuk, meg téglát égettek. Azután Dávid és egész serege visszatért Jeruzsálembe.