1 Samuel 7
1 Így hát Kirját-Jeárimból eljöttek bizonyos emberek, és elvitték Bétsemesből az Örökkévaló Szövetségládáját. Majd elhelyezték Abinádáb házában, amely egy dombon állt. Azután kiválasztották Eleázárt, Abinádáb fiát, és rábízták, hogy őrizze a Szövetségládát.
2 Ettől kezdve hosszú ideig a Szövetségláda Kirját-Jeárimban maradt. Húsz évvel azután, hogy a Szövetségláda Kirját-Jeárimba került, Izráel népe ismét az Örökkévalóhoz fordult.
3 Ekkor Sámuel kihirdette Izráel egész népének: „Ha teljes szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz, akkor irtsátok ki közületek az idegen isteneket és Astárót bálványait, szánjátok oda magatokat teljesen az Örökkévalónak, és csakis őt szolgáljátok! Azután majd ő is megszabadít benneteket a filiszteusok hatalmából.”
4 Erre válaszul Izráel népe kiirtotta Baál és Astárót bálványait, és egyedül az Örökkévalót szolgálták.
5 Sámuel kihirdette: „Egész Izráel gyűljön össze Micpába, ott fogok imádkozni értetek az Örökkévalóhoz!”
6 Össze is gyűlt a nép Micpában, és most már Sámuel lett a vezetőjük. Vizet merítettek, és kiöntötték azt az Örökkévaló előtt. Azon a napon valamennyien böjtöltek, és ezt mondták: „Bizony, vétkeztünk az Örökkévaló ellen!”
7 Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Izráel népe összegyűlt Micpában, elhatározták, hogy megtámadják őket. A filiszteusok fejedelmei összegyűjtötték seregüket, és felvonultak Izráel ellen. A micpai népgyűlés is tudomást szerzett erről, és az egész nép nagyon félt a filiszteusoktól.
8 Azt kérték Sámueltől: „Kiálts Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteus veszedelemtől! Ne hagyd abba, kiálts!”
9 Sámuel akkor vett egy szopós bárányt, és azt égőáldozatul feláldozta az Örökkévalónak. Segítségért kiáltott az Örökkévalóhoz Izráelért, és az Örökkévaló válaszolt neki.
10 Miközben Sámuel az áldozatot bemutatta, a filiszteus sereg egyre közelebb nyomult, hogy megtámadja az izráeliek táborát. Ekkor azonban az Örökkévaló olyan fülsiketítő mennydörgést támasztott, hogy a filiszteusok a rémülettől teljesen összezavarodtak, és vereséget szenvedtek Izráel seregétől.
11 Az izráeli férfiak kirohantak Micpából, és üldözték a filiszteusokat egészen Bétkárig, közben pedig sokat levágtak közülük.
12 Sámuel ennek emlékére egy kőoszlopot állított föl Micpa és Sén között, amelyet így nevezett el: „Eben Háézer”, ami azt jelenti: „A segítség köve”. Ezzel azt akarta kifejezni: „Mindeddig megsegített bennünket az Örökkévaló!”
13 Így hát a filiszteusok nagy vereséget szenvedtek, és abbahagyták Izráel zaklatását. Ameddig Sámuel élt, az Örökkévaló keze ránehezedett a filiszteusokra.
14 Izráel visszafoglalta azokat a városokat és a körülöttük lévő területeket, amelyeket a filiszteusok Ekron és Gát között korábban elvettek Izráeltől. Ugyanakkor béke volt Izráel és az emóriak között is.
15 Sámuel egész életében Izráel vezetője volt, és betöltötte a bírói tisztséget.
16 Minden évben végigjárta Bételt, Gilgált és Micpát, és ezekben a városokban igazságot szolgáltatott a vitás ügyekben.
17 Azután hazatért Rámába, mert ott lakott. Amikor otthon tartózkodott, akkor ott gyakorolta a bírói tisztséget. Sámuel Rámában egy oltárt is épített az Örökkévalónak.