1 Samuel 13
1 Saul 30 éves korában lett Izráel királya, és 40 évig uralkodott.
2 Kiválasztott Izráelből a hadköteles férfiak közül 3 000 harcost. Ebből 2 000 főt maga mellett tartott Mikmászban és Bétel hegyvidékén, 1 000 fő pedig Jonatánnak, Saul fiának a vezetése alatt Gibeában állomásozott, Benjámin törzsi területén. A többi hadköteles férfit hazaküldte.
3 Jonatán elfoglalta a filiszteusok Gebában fölállított helyőrségét. Ennek híre ment a filiszteusok között, akik azt mondták: „Föllázadtak a héberek!” Saul kiadta a parancsot, hogy fújják meg a sófárt az egész országban, vagyis hadba szólította Izráel harcosait.
4 Így egész Izráel hallotta a hírt: „Saul serege vereséget mért a filiszteusokra, akik haragra gyúltak Izráel ellen”. Ezért minden harcos Saulhoz gyülekezett Gilgálba.
5 A filiszteusok is hadba vonultak, és sereget gyűjtöttek Izráel ellen. Seregükben 3 000 harci szekér, 6 000 ló és számtalan gyalogos volt. Olyan sokan voltak, mint a homokszemek a tenger partján. Felvonultak, és tábort vertek Mikmász mellett, Bét-Áventől keletre.
6 Amikor az izráeli katonák látták, hogy bajba kerültek, mert a filiszteusok szorongatják őket, akkor közülük sokan elfutottak a harcból, és elrejtőztek a barlangokban, a sziklák közötti szakadékokban, a ciszternákban és egyéb föld alatti üregekben.
7 Olyanok is voltak, akik átkeltek a Jordán keleti partjára, és Gád földjére meg Gileádba menekültek. Eközben Saul még mindig Gilgálnál várakozott, és a vezetése alatt lévő sereg félt.
8 Sámuel megmondta Saulnak, hogy várja meg, amíg ő is Gilgálba érkezik. Saul tehát várt Sámuelre, aki azonban még 7 nap múltán sem érkezett meg. Eközben a harcosok kezdtek szétszéledni Saul mellől.
9 Végül Saul nem várt tovább, hanem azt mondta: „Hozzátok ide az égő- és hálaáldozathoz szükséges dolgokat!” Azután ő maga mutatta be az égőáldozatot.
10 De alighogy befejezte, Sámuel megérkezett, és Saul eléje sietett, hogy köszöntse.
11 Amikor Sámuel látta, hogy mi történt, ezt kérdezte: „Hogy tehettél ilyet?!” Saul így mentegetőzött: „Azért tettem, mert láttam, hogy lassanként minden katonám elszéled mellőlem és magamra hagy, te pedig nem jöttél a megbeszélt időre, közben a filiszteusok serege már összegyűlt ellenünk Mikmásznál.
12 Attól féltem, hogy a filiszteusok megtámadnak, amíg én tétlenül várakozom itt Gilgálnál, és még be sem mutattuk az áldozatot, hogy megnyerjük az Örökkévaló jóindulatát. Kénytelen voltam hát magam bemutatni az égőáldozatot helyetted.”
13 Sámuel azonban ezt válaszolta: „Mekkora ostobaságot követtél el! Megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! Pedig ha engedelmeskedtél volna neki, most az Örökkévaló örökre megerősítette volna családod kezében a királyságot Izráel fölött!
14 Így azonban még a te uralmad sem lesz tartós. Mivel nem engedelmeskedtél annak, amit az Örökkévaló parancsolt neked, keresett az Örökkévaló mást helyetted. Választott magának szíve szerint való férfit, és őt teszi majd népe fejedelmévé.”
15 Ezután Sámuel otthagyta Sault Gilgálban és elment. Saul pedig a csapatát Gilgálból, Gibeába vezette, Benjámin földjére, hogy csatlakozzanak a többiekhez. Ezután megszámolta, hányan maradtak mellette, és úgy találta, hogy mintegy 600 katonája van.
16 Ezután Saul és a fia, Jonatán, meg a seregük egy ideig Gibeában maradtak. Ugyanekkor a filiszteusok serege Mikmásznál táborozott.
17 Innen három portyázó csapat indult ki. Az egyik észak felé ment, Ofrá irányába, Súál földjére.
18 A másik nyugatra tartott, Bét-Horon felé. A harmadik keletre indult, a határ irányába, azon az úton, amelyről a Cebóim völgyét lehet látni a puszta felé.
19 Ebben az időben még egész Izráel földjén nem lehetett kovácsmestert találni. A filiszteusok nem engedték, hogy akár csak egyetlen kovács is Izráelben éljen, mert attól féltek, hogy az izráeliek kardot vagy dárdát készítenek maguknak.
20 Így azután az izráeliek kénytelenek voltak elmenni a filiszteusok kovácsaihoz, ha ekevasuk, kapájuk, fejszéjük vagy sarlójuk élezésre vagy javításra szorult.
21 Ezek a kovácsok pedig az izráeliektől magas árakat kértek. Az ekevas vagy kapa élezését egy pim ezüstért vállalták, de még a fejsze élezése vagy az ösztöke javítása is ennek a felébe került.
22 Így történt, hogy a csata napján Sault és Jonatánt kivéve az egész izráeli seregben senkinek nem volt kardja vagy fémhegyű dárdája.
23 A filiszteusok egyik előőrse már a mikmászi hágóig nyomult.