1Emlékeztesd őket, hogy rendeljék alá magukat a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, engedelmeskedjenek, minden jócselekedetre készek legyenek,
2senkit ne szidalmazzanak, ne torzsalkodjanak, nyájasak legyenek, mindenki iránt teljes szelídséget tanúsítva.
3Mert régente mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, kívánságoknak és különféle élvezeteknek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, gyűlöltek és egymást gyűlölők.
4De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberek iránt való szeretete megjelent,
5akkor nem azokért a cselekedetekért tartott meg minket, amelyeket mi mint megigazultak cselekedtünk, hanem az ő irgalmából az újjászületés fürdője és a Szentlélek megújítása által,
6amelyet kiárasztott ránk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által,
7hogy az ő kegyelméből megigazulva, reménység szerint az örök élet örökösei legyünk.
8Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezekről határozottan tégy tanúbizonyságot, hogy akik hívőkké lettek az Istenben, igyekezzenek jócselekedetekkel elöljárni. Ezek jók és hasznosak az embereknek.
9A balga vitatkozásokat azonban, a nemzetségtáblázatokat, a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld, mert ezek haszontalanok és hiábavalók.
10A szakadást szító embert egy vagy két intés után kerüld,
11mert tudnod kell, hogy az ilyen ember letért a jó útról és vétkezik és önmaga ítéli el magát.
12Mikor elküldöm hozzád Artemást vagy Tihikust, siess hozzám jönni Nikápolyba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet
13Zénást, a törvénytudót és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben szükséget ne szenvedjenek.
14De tanulják meg a mieink is, hogy jócselekedetekkel járjanak elől a sürgős szükségletek kielégítésére, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.
15Köszöntenek téged mindnyájan, akik velem vannak. Köszöntsed azokat, akik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal