1Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által,
2hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma.
3Mert kívánnám, ha én magam Krisztustól elszakítva átkozott lennék atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért,
4az izraelitákért, akiké a fiúvá fogadtatás és a dicsőség és a szövetségek meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek,
5akiké az atyák és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenek felett örökké áldandó Isten. Ámen.
6Mindazáltal nem lehet, hogy az Isten beszéde hiábavalóvá lett volna. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izraeltől valók,
7sem nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából valók; hanem: Izsák által hívatik el a te magod.
8Azaz nem a test szerint való gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számíttatnak magnak.
9Mert ígéret beszéde ez: Ez időtájban eljövök és Sárának fia lesz.
10Sőt nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki ugyan egytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant méhében ikreket;
11mert mikor még meg sem születtek és semmi jót vagy rosszat nem cselekedtek, — hogy az Istennek választáson alapuló végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akaratából, —
12megmondatott neki: A nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek;
13amint meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14Mit mondjunk tehát? vajjon nem igazságtalanság-e ez az Istentől? Semmiképen!
15Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok.
16Azért nem attól függ, aki akarja, sem attól, aki fut, hanem a könyörülő Istentől.
17Mert azt mondja az írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
18Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
19Mondhatnád azért nekem: Miért hibáztat mégis engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellent?
20De hát kicsoda vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? vajjon mondja-e a készítmény a készítőjének: Miért formáltál engem így?
21vajjon a fazekasnak nincs hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból némely edényt ékességre, némelyet pedig közönséges használatra készítsen!
22Ha pedig Isten meg akarta mutatni az ő haragját és meg akarta ismertetni az ő hatalmát, és ezért nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
23hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?
24Bennünket is ilyenekül hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is.
25amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nemnépemet népemnek és a nemszeretettet szeretettnek.
26És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.
27Ésaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, csak a maradék tartatik meg.
28Mert az Úr az ő beszédét teljesen és gyorsan valóra váltja a földön.
29És amint Ésaiás előre megmondta: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodorna, és Gomorához lettünk volna hasonlók.
30Mit mondunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek igazságra, elnyerték az igazságot, még pedig a hitből való igazságot.
31Izrael ellenben, bár az igazság törvényére törekedett, nem jutott el erre a törvényre.
32Miért? Azért, mert nem hit által törekedtek arra, hanem úgy, mint ha cselekedetek által volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,
33amint meg van írva: Íme, a meg ütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Siónba, és aki hisz benne, meg nem szégyenül.