1Kérdem tehát: vajjon elvetette-é Isten az ő népéti Semmiképpen! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet eleve ismert. Vajjon nem tudjátok, mit mond az írás Illés történetében? Mimódon tesz panaszt Istennél Izrael ellen, amikor így szól:
3- - -
43 Uram, prófétáidat megölték és oltáraidat lerombolták; egyedül csak én maradtam meg, és most életemre törnek.De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet Baálnak.
5így azért most is van maradék, a kegyelemből való kiválasztás szerint.
6Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (A 6. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.)
7Hogyan van hát? Amit Izrael keres, azt nem nyerte el, a kiválasztottak ellenben elnyerték. A többiek pedig megkeményíttettek,
8amint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nekik: szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré és hálóvá, csapdává és megtorlássá számukra;
10szemük sötétüljön el, hogy ne lássanak és hátukat görnyeszd meg mindenkorra.
11Ezért azt mondom: vajjon azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Semmiképen! Hanem az ő elestük miatt lett az üdvösség a pogányoké, hogy Isten féltékennyé tegye Izraelt.
12Ha pedig az ő elestük gazdagság a világnak, és az ő kudarcuk gazdagság a pogányoknak, mennyivel inkább az ő teljes számban való megtérésük.
13Mert nektek mondom, pogányoknak: mivel én a pogányok apostola vagyok, szolgálatomat azzal dicsőítem,
14ha valami módon féltékenyekké teszem véreimet és megmentek közülük némelyeket.
15Mert ha az ő elvettetésük a világ megbékélése, mi lesz akkor az ő befogadtatásuk, ha nem-élet a halálból?
16Ha pedig a tészta zsengéje szent, akkor a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17Ha pedig némely ágak kitörettek, te viszont vad olajfa létedre beoltattál azok közé és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének,
18ne kevélykedjél az ágakkal szemben. Ha pedig kevélykedel, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér hordoz téged.
19De te azt mondod: Az ágak azért törettek ki, hogy én oltassam be.
20Úgy van. Hitetlenségük miatt törettek ki azok, te pedig hit által állasz. Fel ne fuvalkodjál, hanem félj.
21Mert ha az Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni.
22Vedd fontolóra azért Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek, keménységét; irántad pedig jóságát, ha megmaradsz az ő jóságában, különben te is kivágatol.
23Sőt azok is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, ismét beoltatnak, mert az Istennek van hatalma, hogy ismét beoltsa őket.
24Mert ha te a természettől vad olajfából kivágattál és természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább be fognak oltatni tulajdon olajfájukba azok, akik természettől fogva odavalók!
25Hogy ne a saját bölcsességetekre építsetek, nem akarom, hogy ne tudjátok, atyámfiai, ezt a titkot: A megkeményedés Izraelre nézve csak rész szerint való, amíg a pogányok teljes számban bemennek,
26és így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító és elfordítja Jákobtól a gonoszságokat;
27és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket.
28Az evangéliumot tekintve ugyan Isten ellenségei tiérettetek, de a kiválasztást tekintve szeretettek az atyákért.
29Mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő el hívása.
30Mert amint ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük miatt:
31aképen ezek is most engedetlenekké lettek, hogy a nektek jutott irgalom által most ők is irgalmat nyerjenek.
32Mert az Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön.
33Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mily kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útai!
34Mert ki ismer te az Úr értelmét? Vagy ki volt az ő tanácsadója?
35Vagy ki adott előbb neki, hogy visszafizesse annak?
36Mert őtőle, ő általa és őreá nézve van minden, övé a dicsőség mindörökké. Ámen.