Romans 1
1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, elhívott apostol, kiválasztva az Isten evangéliumának hirdetésére,
2 amelyet előre megígért az ő prófétái által a szentírásokban
3 az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint,
4 aki Isten Fiának rendeltetett hatalommal a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
5 aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot, a hitben való engedelmesség munkálására az összes pogányok között, az ő nevéért,
6 akik között vagytok ti is, Jézus Krisztus elhívottai, —
7 mind azoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szenteknek: kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van.
9 Mert tanúm az Isten, akinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliomában, hogy szüntelen gondolok rátok,
10 mindenkor azért könyörgök imádságaimban, vajha egyszer már sikerülne Isten akaratából eljutnom hozzátok.
11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre,
12 azaz, hogy együtt buzduljunk fel tinálatok egymás hite által, a tiétek által meg az enyém által.
13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy én gyakran elhatároztam magamban, hogy elmegyek hozzátok, - de mindez ideig akadályozva voltam, — hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok között is.
14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak adósa vagyok,
15 azért kész vagyok az evangéliumot nektek is hirdetni,, akik Rómában vagytok.
16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliomát; mivel Istennek hatalma az minden hivőnek üdvösségére, zsidónak először, azután görögnek,
17 Isten igazsága jelenteti ki ugyanis abban hitből hitbe, amint meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.
18 Mert Isten kinyilvánítja az ő haragját a mennyből az emberek minden istentelensége és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal nyomják el az igazságot.
19 Mert ami az Isten felől tudható, világos előttük, mivel az Isten tette nekik nyilvánvalóvá.
20 Hiszen ami benne láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megérthető és látható, hogy ne menthessék magukat.
21 Mert bár az Istent megismerték, mégsem dicsőítették, mint Istent, sem neki hálát nem adtak, hanem okoskodásaikban hiábavalóságokra jutottak és balgatag szívük elsötétedett
22 Bölcseknek vallva magukat, balgatagokká lettek,
23 és az örökkévaló Isten dicsőségét fel cseréltek múlandó emberek, madarak, négylábú állatok és csúszó-mászó állatok képmásával.
24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék,
25 mint akik az isteni igazságot hazugsággá változtatták és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.
26 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten tisztátalan szenvedélyekre; mert asszonyaik is a természet rendjét természetellenesre változtatták,
27 hasonlóképen a férfiak is, elhagyták az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal förtelmeskedtek, de el is vették önmagukban tévelygésük méltó büntetését.
28 És amint az Istent nem méltatták arra, hogy ismeretükben megtartsák, úgy az Isten is kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra, hogy éktelen dolgokat cselekedjenek.
29 Telve is vannak ezek minden igazságtalansággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, rakva irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, álnoksággal, rossz erkölccsel;
30 besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekvők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
31 oktalanok, hitszegők, szívtelenek, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
32 Ezek bár ismerik az Isten rendelését, hogy az ilyen dolgokat cselekvők méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem helyeslik is, ha mások ilyeneket cselekesznek.