1Mikor pedig látta a sokaságot, felment a hegyre, és amint leült, odamentek hozzá tanítványai
2És megnyitotta száját és tanította őket e szavakkal:
3Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.
4Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
5Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
6Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
7Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
8Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.
9Boldogok a békességre igyekezők, mert őket Isten fiainak hívják.
10Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
11Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket és hazugul minden rosszat mondanak ellenetek énérettem.
12örüljetek és örvendezzetek, mert jutalmatok bőséges a mennyekben; így üldözték a prófétákat is, akik előttetek voltak.
13Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak hogy kidobják és eltapossák az emberek.
14Ti vagytok a világ világossága. Hegyen épült várost nem lehet elrejteni.
15Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, és világit mindazoknak, akik a házban vannak.
16Úgy tündököljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
17Ne gondoljátok, hogy a törvény vagy a próféták eltörlésére jöttem. Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy betöltsem azokat.
18Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és föld elmúlik, egyetlen jóta vagy egyetlen pontocska sem múlik el a törvényből, amíg mind be nem teljesedik.
19Azért ha valaki csak egyet is, akár a legkisebbet is, megrontja ama parancsolatok közül, s úgy tanítja az embereket, a legkisebb lesz a mennyek országában; aki pedig cselekszi és tanítja, azt nagynak mondják a mennyek országában.
20Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába.
21Hallottátok, hogy meg mondatott a régieknek: Ne ölj! Aki pedig öl, méltó az ítéletre.
22Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki haragszik az atyjafiára - ok nélkül,- méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az atyjafiának: Ráká (ostoba), megérdemli! hogy a nagytanács elé kerüljön; aki meg ezt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. (A 22. versben gondolatjel között levő szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
23Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,
24hagyd ott az oltár előtt az ajándékodat, menj el, békülj meg előbb az atyádfiával és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat.
25Légy engedékeny a te ellenfeled iránt jókor, amíg az úton vagy vele, hogy ellenfeled át ne adjon a bírónak, a bíró meg oda ne adjon a börtönőr kezébe és tömlöcbe ne vessenek téged.
26Bizony mondom neked: nem jössz ki onnan, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.
27Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodjál!
28Én pedig azt mondom nektek: mindenki, aki asszonyra bűnös vággyal tekint, már paráználkodott azzal az ő szívében.
29Ha pedig a te jobb szemed bűnre csábít téged, vájd ki és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül és ne egész tested vettessék a gyehennára.
30És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, és ne egész tested vettessék a gyehennára.
31Megmondatott továbbá, ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.
32Én pedig azt mondom nektek; mindenki, aki elbocsátja feleségét paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt vesz el, paráználkodik.
33Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.
34Én pedig azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek; se az égre, mert az az Isten királyi széke;
35se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Király városa;
36se a fejedre ne esküdjél, mert nem tudsz egy hajszálat fehérré vagy feketévé tenni.
37Hanem legyen a ti beszédetek: Igen, igen; nem,- nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van.
38Hallottátok, hogy meg mondatott: Szemet szemért és fogat fogért.
39Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is.
40És aki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is.
41És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre.
42Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni, ne fordulj el attól.
43Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
44Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, - áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek - és imádkozzatok azokért, akik titeket üldöznek, (A 44. versben gondolatjel közötti levő szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
45hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza nap ját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
46Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Nem ugyanezt cselekszik a vámszedők is?
47És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nem ugyanezt teszik a pogányok is?
48Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.