1Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz és ezt mondták: Vájjon ki a legnagyobb a mennyek országában?
2Erre Jézus odahívott egy kis gyermeket, közéjük állította
3és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
4Aki azért meg alázza magát, mint ez a kis gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
5És aki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemért, engem fogad be.
6Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy nagy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélységébe vessék.
7Jaj a világnak a botránkozások miatti Mert botránkozások mindenképen lesznek ugyan, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!
8Ha pedig kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le és vesd el magadtól. Jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy az életre, mint ha két kezeddel és két lábaddal vettetel az örök tűzre.
9És ha szemed botránkoztat meg, vájd ki és vesd el magadtól; jobb neked, ha félszemmel mégy az életre, mint ha két szemeddel vettetel a gyehenna tüzére.
10Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg; mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
11Mert az Ember Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett?
12Mit gondoltok: ha egy embernek száz juha - van és azok közül egy eltéved, nem hagy ja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken és nem megy-é el és nem keresi-e meg az eltévedted
13És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely nem tévedt el.
14Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e ki csínyek közül.
15Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened - menj el és intsd meg őt négyszemközt; ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; (A 15. versben gondolatjel közé tett szó a legrégibb kéziratokban nincs meg.)
16ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy minden vitás ügyet két vagy három tanú vallomása bizonyítson.
17Ha azokra sem hallgat, jelentsd a gyülekezetnek. Ha pedig még a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyekben.
19Ismét mondom nektek: ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.
20Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21Ekkor Péter odament hozzá és azt mondta: Uram, hányszor vétkezhetik az én atyámfia ellenem és hányszor bocsássak meg neki? Még hétszer is?
22Jézus azt mondta neki: Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenhétszer is. (A 22. versben egyes kéziratokban ez olvasható: hetvenszer hétszer. )
23Ezért hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival.
24Mikor azután a számonkérést megkezdte, olyan szolgát hoztak eléje, aki tízezer talentommal volt adós.
25Mivel nem tudott fizetni, ura megparancsolta, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije van, és úgy fizessen.
26Ekkor a szolga térdre esett és könyörgött: Uram, légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked.
27Az úr pedig megszánta azt a szolgát, és elbocsátotta őt és az adósságot is elengedte neki.
28Ahogy kiment a szolga, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. És megragadta őt, fojtogatta és ezt mondta: Fizesd meg nekem amivel tartozol.
29Ekkor az ő szolgatársa térdre esve kérte őt: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked.
30De az megtagadta és elmenvén, tömlöcbe vetette őt, amíg ki nem fizeti tartozását.
31Mikor pedig az ő szolgatársai látták a történtekét, igen elszomorodtak és elmentek és mindent megjelentettek az ő uruknak, ami történt.
32Akkor előhívatta őt az ő ura és azt mondta neki: Gonosz szolga, én a te egész tartozásodat elengedtem neked, mivel könyörögtél nekem.
33Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amint én is könyörültem rajtad?
34És haragra gerjedt az ő ura, és a hóhérok kezére adta őt, míg minden tartozását meg nem fizeti.
35Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, kiki az ő atyjafiának az ő vétkeiket. (A 35. vers három utolsó szava a legrégibb kéziratokban nincs meg.)