1Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy mi súlyosabb ítéletben részesülünk.
2Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, az egész testét is meg tudja zabolázni.
3Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket is irányítjuk.
4Íme a hajók is, bármily nagyok és ha erős szelek hajtják is azokat, igen kicsiny kormányrúddal odairányíthatók, ahova a kormányos szándéka akarja.
5Így a nyelv is kicsiny tag, de nagy dolgokkal kérkedik. Íme, milyen kis tűz mily nagy erdőt felgyújt;
6a nyelv is tűz. A nyelv a gonoszság egész világa a mi tagjaink között, megszeplősíti az egész testet és lángba borítja egész életünket, maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
7Mert minden természet: vadállatoké, madaraké, csúszó-mászóké és tengeri állatoké, megszelídíthető és meg is szelídítették az emberek,
8de a nyelvet az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni; fékezhetetlen gonosz az, telve halálos méreggel.
9Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket:
10ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenniök.
11Vajjon a forrás ugyanabból a nyílásból áraszt-e édeset és keserűt?
12Vagy teremhet-e, atyámfiai, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlőtő fügét? Ép ily kevéssé adhat a sós forrás édes vizet.
13Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében.
14Ha pedig keserű irigység és haszonlesés van a szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
15Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
16Mert ahol irigység van és haszonlesés, ott felfordulás van és mindenféle gonosz tett.
17A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.
18Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el azok, akik békességet szereznek.