1Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, a szétszórtságban levő tizenkét nemzetségnek: üdvözletemet!
2Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle próbáltatásokba estek,
3mert tudjátok, hogy hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez.
4Az állhatatosságnak pedig tökéletes cselekedet legyen a gyümölcse, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
5Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsesége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki.
6De kérje hittel, semmit sem kételkedve; mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.
7Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól,
8a kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
9Dicsekedjék pedig az alacsonysorsú atyafi az ő felmagasztaltatásával;
10a gazdag pedig az ő megaláztatásával; mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11Mert felkel a nap az ő hőségével és megszárítja a füvet, úgyhogy virága elhull és szépsége elvész: így hervad el majd a gazdag is az ő útjaiban.
12Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, mert miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.
13Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Isten kísért engem! Mert az Isten, aki gonoszsággal meg nem kísérthető, maga sem kísért meg senkit.
14De kiki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága.
15Azután a kívánság megfoganva, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutva, halált nemz.
16Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai!
17Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.
18Akarata szerint szült minket az igazság beszéde által, hogy az ő teremtményeinek mintegy zsengéi legyünk.
19Tudjátok meg, szeretett atyámfiai! Minden ember legyen gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra.
20Mert az ember haragja nem munkálja azt, ami Isten előtt igaz.
21Vessetek el azért minden undokságot és gonoszságot, amely még megmaradt bennetek, és szelídséggel fogadjátok a belétek plántált igét, amely megtarthatja lelketeket.
22Az igének pedig cselekvői legyetek és ne csak hallgatói, megcsalva magatokat.
23Mert ha valaki az igének hallgatója és nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi testi ábrázatát.
24Mert megtekintette magát, azután tovább ment és nyomban elfelejtette, milyen volt.
25De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, aki tehát nem feledékeny hallgató, hanem valóságos cselekvő: az boldog lesz az ő cselekvésében.
26Ha valaki istenfélőnek gondolja magát közületek, de nem zabolázza meg nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak istentisztelete hiábavaló.
27Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megőrizni magát a világtól.