James 1
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, a szétszórtságban levő tizenkét nemzetségnek: üdvözletemet!
2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle próbáltatásokba estek,
3 mert tudjátok, hogy hitetek megpróbálása állhatatosságot szerez.
4 Az állhatatosságnak pedig tökéletes cselekedet legyen a gyümölcse, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
5 Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsesége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki.
6 De kérje hittel, semmit sem kételkedve; mert aki kételkedik, hasonló a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.
7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól,
8 a kétszívű és minden útjában állhatatlan ember.
9 Dicsekedjék pedig az alacsonysorsú atyafi az ő felmagasztaltatásával;
10 a gazdag pedig az ő megaláztatásával; mert elmúlik, mint a fűnek virága.
11 Mert felkel a nap az ő hőségével és megszárítja a füvet, úgyhogy virága elhull és szépsége elvész: így hervad el majd a gazdag is az ő útjaiban.
12 Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, mert miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját, amelyet az Úr ígért az őt szeretőknek.
13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Isten kísért engem! Mert az Isten, aki gonoszsággal meg nem kísérthető, maga sem kísért meg senkit.
14 De kiki megkísértetik, amikor vonja és édesgeti tulajdon kívánsága.
15 Azután a kívánság megfoganva, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutva, halált nemz.
16 Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai!
17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.
18 Akarata szerint szült minket az igazság beszéde által, hogy az ő teremtményeinek mintegy zsengéi legyünk.
19 Tudjátok meg, szeretett atyámfiai! Minden ember legyen gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra.
20 Mert az ember haragja nem munkálja azt, ami Isten előtt igaz.
21 Vessetek el azért minden undokságot és gonoszságot, amely még megmaradt bennetek, és szelídséggel fogadjátok a belétek plántált igét, amely megtarthatja lelketeket.
22 Az igének pedig cselekvői legyetek és ne csak hallgatói, megcsalva magatokat.
23 Mert ha valaki az igének hallgatója és nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi testi ábrázatát.
24 Mert megtekintette magát, azután tovább ment és nyomban elfelejtette, milyen volt.
25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, aki tehát nem feledékeny hallgató, hanem valóságos cselekvő: az boldog lesz az ő cselekvésében.
26 Ha valaki istenfélőnek gondolja magát közületek, de nem zabolázza meg nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak istentisztelete hiábavaló.
27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban és szeplő nélkül megőrizni magát a világtól.