Bible

1 Azért mi is, kiket a tanúbizonyságoknak ilyen nagy fellege vesz körül, tegyünk félre minden akadályt és megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret; 2 nézzünk a hit fejedelmére és elvégezőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, nem törődve a gyalázattal, keresztet szenvedett és az Isten királyi székének jobbjára ült. 3 Gondoljatok azért arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek, és lelketekben el ne aléljatok. 4 Mert a bűn ellen való tusakodásban még nem állottatok ellen vérig. 5 És elfeledkeztetek-é az intésről, amely nektek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, se el ne csüggedj, ha dorgál téged. 6 Mert akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad. 7 Szenvedjétek el a fenyítést! Úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az atyja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, amiben mindenki részesül, fattyak vagytok és nem fiak. 9 Aztán: testi atyáink fenyítettek ugyan minket és mi becsültük őket — vajjon nem sokkal inkább engedelmeskednünk kell-é a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert azok ugyan kevés ideig, tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11 Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés sem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik abban edződtek. 12 Ezért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket erősítsétek meg, 13 és egyenes ösvényt készítsetek lábaitoknak, hogy a sánta el ne botoljék, sőt inkább meggyógyuljon. 14 Törekedjetek mindenki irányában békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Vigyázzatok arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne essék, hogy a keserűségnek valamely gyökere, felnövekedve, bajt ne okozzon és általa sokan meg ne fertőztessenek. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy azután, mikor örökölni akarta az áldást, elvettetett, mert nem talált többé módot a megtérésre, noha könnyhullatással kereste azt. 18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, sem lángoló tűzhöz, sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez, 19 trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, kérték, hogy többet ne szóljon hozzájuk, 20 mert nem bírták el, ami parancsolva volt: Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni! — 21 és olyan rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Megijedtem és remegek; — 22 hanem Sión hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és egyházához, akik beírattak a mennyekben, és mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, 24 és az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely kegyelmesebben beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok őt, amikor szól; mert ha nem menekültek meg azok, akik visszautasították őt, aki a földön adott isteni intést, mennyivel kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. 26 Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ezt hirdeti: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. 27 Az a,,még egyszer” pedig jelenti azoknak megváltoztatását, amelyek mint teremtett dolgok, megrendülhetnek, hogy megmaradjanak azok, amelyek nem rendülhetnek meg soha. 28 Azért, mivel olyan országot nyertünk, amely rendíthetetlen, legyünk háládatosak és így szolgáljunk az Istennek, neki tetsző módon, kegyességgel és félelemmel; 29 mert a mi Istenünk megemésztő tűz.