1Az Isten hajdan sokszor és sokféleképen szólott az atyáknak a próféták által,
2ezekben az utolsó időkben pedig szólott nekünk a Fia által, akit mindennek örökösévé tett, s aki által a világot is teremtette.
3Ő, aki az Isten dicsőségének visszatükröződése és az ő személyének képmása, aki hatalmas szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinkből megtisztított, és a magasságbeli Felségnek jobbjára ült,
4annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5Mert ugyan melyik angyalnak mondta valaha ezt: Fiam vagy te, ma szültelek téged? és ismét: Én neki Atyja leszek és ő nekem Fiam?
6Továbbá amikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: Imádja őt az Isten minden angyala!
7És bár az angyalokról így szól: Az ő angyalait szelekké teszi és szolgáit tűz lángjává,
8— ámde a Fiúról így: A te királyi széked, óh Isten, örökkévaló és: Az ő királyságának pálcája az igazság pálcája.
9Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot: azért az Isten, a te Istened felkent téged társaid fölé az öröm olajával,
10És: Te vetetted meg kezdetben a földnek fundámentomát, Uram, és a te kezed művei az egek;
11azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és mindazok mint a ruha, megavulnak,
12és összehajtod azokat, mint köntöst, mint ruhát és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid nem fogynak el soha.
13Melyik angyalnak mondta valaha: Ülj az én jobbom felől míg ellenségeidet lábad alá vetem zsámolyul!
14Vajjon nem szolgáló lelkek-e valamennyien, akik szolgálatra küldettek azokért, akik az üdvösséget örökölni fogják?