1Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.
2Azért is sóhajtozunk ebben, mert a mi mennyei hajlékunkat szeretnők erre felölteni,
3hogy ezt felöltve, mezíteleneknek ne találtassunk.
4Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
5Aki pedig minket éppen erre elkészített, az Isten az, aki nekünk a Lélek zálogát is adta.
6Így most mi mindenkor bizakodunk, mivel tudjuk, hogy amíg e testben lakunk, addig az Úrtól távol, idegenben vagyunk, —
7mert hitben járunk, nem látásban. —
8Jó bizodalmunk van pedig és inkább szeretnénk e testből kiköltözni és hazaköltözni az Úrhoz.
9Azért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy akár benne lakunk a testben, akár kiköltözünk abból, kedvesek legyünk neki.
10Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát a szerint, amiket a testben cselekedett vagy jót vagy rosszat.
11Ismerve tehát az Úr félelmét, embereket igyekszünk megnyerni, az Isten pedig tisztán lát minket. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk.
12Nem ajánljuk ismét magunkat nektek, hanem alkalmat adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik színből és nem szívből dicsekednek.
13Mert ha nem voltunk eszünknél, Istenért volt az; ha pedig eszünknél vagyunk, érettetek van.
14Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mint akik úgy ítéljük, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt;
15és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott.
16Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, most már nem ismerjük így.
17Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme újjá lett minden.
18Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával a Jézus Krisztus által, és adta nekünk a megbékéltetés szolgálatát.
19Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem számította be nekik bűneiket, és ránk bízta a megbékéltetés igéjét.
20Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk: békéljetek meg az Istennel.
21Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érettünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.