2 Peter 2
1 Támadtak azonban hamis próféták is a nép között, amint ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadják, önmagukra pedig hirtelen való veszedelmet hoznak.
2 És sokan fogják követni az ő kicsapongásaikat, akik miatt az igazság útját káromolni fogják.
3 És kapzsiságukban koholt beszédekkel kizsákmányolnak majd titeket. Azok elítéltetése régtől fogva készen van és romlásuk nem szunnyad.
4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem a mélységbe taszítva, a sötétség láncaira adta őket, hogy őriztessenek az ítéletre;
5 és ha a régi világnak sem kedvezett, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, miközben özönvízzel borította el az istentelenek világát;
6 és ha Sodorna és Gomora városát elhamvasztotta, vég romlásra kárhoztatta és például állította ásóknak, akik majd istentelenek lesznek,
7 és ha megszabadította az igaz Lótot, aki az istentelenek kicsapongó viselkedése miatt szenvedett —
8 mert az az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötörte az ő igaz lelkét: —
9 akkor meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket is a kísértésekből, a gonoszokat pedig meg tudja őrizni az ítélet napjára büntetés végett,
10 főképen pedig azokat, akik tisztátalan kívánsággal test szerint élnek és az Úrnak a tekintélyét megvetik. Vakmerők, elbizakodottak, akik nem rettennek vissza attól, hogy a mennyei hatalmasságokat káromolják,
11 holott még a náluk hatalmasabb angyalok sem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet.
12 De ezek káromolják, amit nem ismernek, és éppen úgy el fognak pusztulni romlottságuk miatt, mint az oktalan állatok, amelyek a természettől csak azért vannak, hogy megfogják és levágják őket.
13 Ezek elszenvedik gonoszságuk büntetését, mint akik gyönyörűségnek tartják a nappali dobzódást; szennyfoltok és undokságok, akik kéjelegnek az ő csalárdságukban, mikor együttlakmároznak veletek;
14 akiknek szeme telve van paráznasággal, a bűnben telhetetlenek; megtévesztik az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei.
15 Ezek az egyenes utat elhagyták, eltévelyedtek és követték Bálámnak, Beor fiának útját, aki a gonoszság jutalmát kedvelte.
16 De vétkéért méltán lakolt: mert egy igavonó néma állat emberi szóval akadályozta meg a próféta esztelenségét.
17 Ezek víztelen források, széltől hányt ködfelhők, akiknek a sötétség homálya lesz osztályrészük.
18 Mert nagyhangú, semmit mondó szavakat szólva, testi kívánságukkal, bujálkodásukkal elcsábítják azokat, akik még alig szakadtak el a tévelygésben élőktől,
19 és szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái; mert ami erőt vesz az emberen, annak a rabjává lett.
20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ förtelmeit elkerülik ugyan, de azokba ismét belekeverednek és legyőzetnek, az utolsó állapotuk rosszabb lesz az elsőnél.
21 Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.
22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: Visszatért az eb a maga okádására! és: A megfürdött disznó sárban hempereg