2 Corinthians 8
1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,
2 hogy a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységük jószívűségüknek a gazdagságává növekedett.
3 Mert tanú vagyok rá, hogy erejükhöz képest, sőt azon felül is önként adakoztak,
4 és sok könyörgéssel kérték tőlünk azt a jótéteményt, hogy a szentek számára való szolgálatban résztvehessenek.
5 És nemcsak ezt tették, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk, az Isten akaratából,
6 úgyhogy biztattuk Titust, hogy amint elkezdte, végezze is be nálatok ezt a szeretetmunkát.
7 Azért, amint mindenben bővölködtök: hitben, beszédben, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk rátok áradt szeretetben, úgy ebben a szeretetmunkában is bővölködjetek.
8 Nem parancsképen mondom ezt, hanem hogy a mások buzgósága által a bennetek levő szeretet valódiságát is kipróbáljam.
9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy szegénnyé lett érettetek, jóllehet gazdag, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10 Tanácsot is adok e dologban, mert ez hasznos nektek, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
11 Most hát a cselekvést is vigyétek véghez; hogy amint van az akarás készsége, úgy legyen a végrehajtás is ahhoz képest, amitek van.
12 Mert ha a készség megvan, az a szerint kedves, amije kinek-kinek van; nem a szerint, amije nincs.
13 Mert nem az a cél, hogy másoknak könnyebbségük legyen, ti pedig nyomorogjatok, hanem hogy az egyenlőség mértéke szerint a mostani időben a ti bőségetek pótolja ki azok szükségét,
14 hogy majd máskor amazoknak bősége is kipótolhassa a ti hiányaitokat, hogy így egyenlőség legyen;
15 amint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt többje, és aki keveset, nem volt kevesebbje.
16 Hála pedig az Istennek, aki érettetek ugyanazt a buzgóságot oltotta Titus szívébe.
17 Mert elfogadta ugyan a megbízást, de saját buzgóságából, önként ment hozzátok.
18 Vele küldöttük pedig azt az atyánkfiát is, akinek az evangélium ügyében való jó híre minden gyülekezetben elterjedt,
19 sőt akit a gyülekezetek útitársunknak is választottak ebben a szeretetmunkában, amelyben az Úr dicsőségére és a mi készségünk megmutatására szolgálunk.
20 Attól pedig óvakodunk, hogy ennél a gazdag adománynál, amely a mi gondjainkra bízatott, bárki is megrágalmazhasson minket.
21 Mert gondunk van a tisztességre, nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.
22 Sőt elküldtük vele együtt azt az atyánkfiát is, akinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk és aki most még sokkal buzgóbb, mert nagyon bízik bennetek.
23 Akár Titusról van szó, ő az én társam és köztetek segítségem; akár ami atyánkfiairól: ők a gyülekezet küldöttei, Krisztus dicsősége.
24 Tanúsítsatok szeretetet irántuk és mutassátok meg nekik, hogy méltán dicsekedtünk veletek a gyülekezetek előtt.