2 Corinthians 7
1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől, és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket.
2 Fogadjatok be minket! Senkinek nem ártottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
3 Nem vádképen mondom ezt; hiszen előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk meg és együtt éljünk.
4 Nagy a bizodalmam hozzátok, nagy a dicsekedésem felőletek; telve vagytok vigasztalódással, túláradó örömmel minden nyomorúságunk ellenére.
5 Mert mikor Macedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, sőt minden tekintetben szorongattattunk; kívül harc, belül félelem.
6 De az Isten, a megalázottak vigasztalója Titus megjöttével megvigasztalt minket,
7 de nemcsak a megjöttével, hanem a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott nálatok és azzal, hogy hírül hozta nekünk a ti vágyódástokat, kesergésteket, hozzám való ragaszkodástokat, úgyhogy én még jobban örvendeztem.
8 Azért ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam is; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten akarata szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10 Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
11 Mert íme éppen ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy felbuzdulást keltett bennetek, sőt védekezést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást! Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok ebben a dologban.
12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő, nem is a sértett miatt írtam, hanem hogy nyilvánvalóvá legyen nálatok irántunk való felbuzdulástok Isten előtt.
13 Ezért megvigasztalódtunk. De vigasztalódásunkban még jobban örültünk Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok.
14 Mert ha dicsekedtem valamivel felőletek, nem maradtam szégyenben; de amint minden, amit nektek mondtam, igaz volt, úgy a felőletek Titus előtt való dicsekedésünk is igaznak bizonyult.
15 És ő még jobb szívvel van irántatok, amikor visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, hogy félelemmel és remegéssel fogadtátok őt.
16 örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.