2 Corinthians 4
1 Azért, mivel ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el.
2 Elhagytuk azonban azokat a szégyenletes dolgokat, melyeket takargatni szoktak, mint akik nem járunk ravaszságban és nem hamisítjuk meg az Isten igéjét, de az igazság nyilt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten színe előtt.
3 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek,
4 mert bennök e világ istene megvakította a hitetlenek gondolkodását, hogy ne lássák a Krisztus dicsősége evangéliumának ragyogását, aki az Isten képe.
5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat pedig, mint szolgáitokat a Jézusért.
6 Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon fel! Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy a Jézus Krisztus arcán felismerjük Isten dicsőségének ragyogását.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek rendkívüli nagysága Istené legyen és ne magunktól való.
8 Mindenütt nyomorgatnak minket, de el nem nyomhatnak; kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk;
9 üldöznek, de Isten nem hagy el; tipornak, de el nem veszünk;
10 mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.
11 Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
12 Azért a halál bennünk működik, az élet pedig bennetek.
13 Mivel azonban a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, mint abban, aki ezt írta: Hittem, azért szóltam, — mi is hiszünk és azért szólunk,
14 mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt az ő színe elé állít.
15 Mert mindez érettetek van, hogy amint a kegyelem bőven árad, egyre többen adjanak hálát Istennek az ő dicsőségére.
16 Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk megromlik is, a belső mégis napról-napra újul.
17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nekünk;
18 mivel mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.