1Lássátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk és azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg őt.
2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk őt látni úgy, amint van.
3És mindenki, akiben megvan ez az ő iránta való reménység, megtisztítja magát, amint Ő is tiszta.
4Mindenki, aki a bűnt cselekszi, az Isten törvényét is megszegi; a bűn pedig a törvény megszegése.
5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a bűnöket elvegye; és őbenne nincsen bűn.
6Senki sem vétkezik, aki őbenne marad, aki pedig vétkezik, nem látta őt, sem meg nem ismerte őt.
7Fiacskáim, senki se tévesszen meg titeket. Aki az igazságot cselekszi, igaz, aminthogy Ő is igaz.
8Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert az ő Lelke benne marad; és nem cselekedhetik bűnt, mivel Istentől született.
10Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszik igazságot, nem Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.
11Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
12nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt és meggyilkolta testvérét. És miért gyilkolta meg? Mivel az ő cselekedetei gonoszak voltak, testvére cselekedetei pedig igazak.
13Ne csodálkozzatok, atyámfiai, hogy gyűlöl titeket a világ!
14Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait; aki nem szereti az atyjafiát, a halálban marad.
15Aki gyűlöli az atyjafiát, mind gyilkos az, és ti tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs benne megmaradó örök élete.
16Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk életünket adni atyánkfiaiért.
17Akinek pedig világi javai vannak és látja, hogy az atyjafia szűkölködik, és bezárja előtte az ő szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete!
18Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.
19Erről ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és így nyugtatjuk meg előtte szívünket,
20hogyha szívünk elítél minket, nagyobb az Isten a mi szívünknél és mindent tud.
21Szeretteim, ha nem ítél el minket' a szívünk, bizodalmunk van az Istenhez;
22és akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mivel megtartjuk a parancsolatait és azokat cselekesszük, amik kedvesek ő előtte.
23Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.
24És aki az ő parancsolatait megtartja, az őbenne marad és ő is abban. És erről ismerjük meg, hogy ő bennünk marad: a Lélekről, akit nekünk adott