1Amik felől pedig írtatok nekem, — jó az embernek asszonyt nem érinteni,
2de a paráznaság miatt minden férfinak legyen tulajdon felesége és minden asszonynak tulajdon férje.
3A férj tegye meg a felesége iránt házastársi kötelességét, hasonlóképen a feleség is férje iránt.
4A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje. Hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
5Ne vonjátok el magatokat egymástól, hacsak nem közös megegyezéssel egyidőre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat s azután ismét legyetek együtt, hogy meg ne kísértsen titeket a Sátán, mivel nem tartóztathatjátok meg magatokat.
6Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancs gyanánt.
7Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is. De kinek-kinek megvan a maga kegyelmi ajándéka Istentől, az egyiknek így, a másiknak amúgy.
8A nemházasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is.
9De ha nem tartóztathatják meg magukat, éljenek házasságban, mert jobb házasságban élni, mint égni.
10Viszont a házasoknak azt rendelem, — nem én, hanem az Úr, — hogy az asszony a férjétől el ne váljék.
11Ha mégis elválik, maradjon házasságnélkül, vagy béküljön ki férjével. A férj se bocsássa el a feleségét.
12A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamelyik atyafinak hitetlen felesége van és ez vele akar lakni, ne bocsássa el őt.
13És amelyik asszonynak hitetlen férje van és ez vele akar lakni, ne bocsássa el a férjét.
14Mert a hitetlen férj megszenteltetett hivő feleségében és a hitetlen feleség is megszenteltetett a hivő férjében; mert különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.
15Ha pedig a hitetlen fél válni akar, ám váljék; ilyen esetben nem vethető a hívő férfi vagy asszony szolgaság alá. Minket pedig békességre hívott az Isten.
16Mert mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e férjedet? Vagy mit tudod te férj, hogy megmentheted-e feleségedet?
17Egyébként amint kinek-kinek az Úr adta, amint kit-kit elhívott az Isten, úgy járjon. És minden gyülekezetben így rendelkezem.
18Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül.
19A körülmetélkedés semmi és a körülmetéletlenség is semmi, hanem az Isten parancsolatainak a megtartása.
20Kiki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhívatott.
21Rabszolgaként hivattál el? Ne gondolj velel De ha szabaddá is lehetsz, inkább élj azzal.
22Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a szabadságban elhívott — Krisztus rabszolgája.
23Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái
24Kiki amilyen állapotban elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
25A hajadonok felől ugyan nincs parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy megbízható legyek.
26Úgy ítélem azért, hogy a küszöbön levő szükség miatt jó az embernek úgy maradnia, ahogyan van.
27Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül maradtál? Ne keress feleséget.
28De ha feleséget veszel is, nem vétkezel, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik; az ilyeneknek azonban nyomorúságuk lesz a testben, én pedig megkímélnélek titeket.
29Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő már igen rövid. Ezentúl azért akiknek feleségük van, úgy legyenek, mintha nem volna.
30És akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha nem volna az övék,
31és akik a világgal élnek, mintha nem élnének vele; mert elmúlik a világ ábrázata.
32Azt szeretném pedig, hogy gond ne terheljen benneteket. Aki nem házas, az azzal törődik, ami az Úré, hogyan tessék az Úrnak;
33aki viszont feleséget vesz, az a világi dolgokkal törődik, hogyan tessék a feleségének,
34és így gondja megoszlik. Az asszony, akinek nincs férje, és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki viszont férjhez ment, a világi dolgokkal törődik, hogyan tessék a férjének.
35Ezt pedig a ti javatokra mondom; nem azért, hogy tőrt vessek nektek, hanem hogy illendőképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háborítatlanul.
36De ha valaki azt gondolja, hogy szégyenkeznie kell hajadon leánya miatt, ha eljárt felette az idő, és mégis úgy kell maradnia, tegye, amit akar, nem vétkezik; keljenek egybe.
37Aki azonban eltökélte szívében és szükség nem kényszeríti, de van hatalma a tulajdon akarata felett és úgy döntött szívében, hogy megtartja hajadon leányát: jól teszi.
38Azért aki férjhez adja hajadon leányát, jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi.
39Az asszonyt törvény köti, amíg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.
40De az én véleményem szerint boldogabb, ha úgy marad. Pedig azt gondolom, hogy bennem is Isten Lelke van.