1Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2Egyébiránt a sáfároktól azt kívánják meg, hogy mindegyik hűnek találtassák.
3Én pedig keveset gondolok azzal, hogy majd ti ítéltek meg vagy emberi ítéletnap. Sőt magam sem ítélem meg magamat.
4Mert semmiben sem vádol az én lelkem, de én nem ezáltal igazultam meg. Aki ugyanis engem megítél az Úr az.
5Azért idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait is, fel tárja a szívek szándékait is. És akkor kinek-kinek a dicsérete Istentől lesz.
6Ezeket pedig, atyámfiai, példaképen alkalmaztam magamra és Apollósra tiértetek, hogy rajtunk tanuljátok meg: nem szabad azon túlmenni, ami meg van írva, hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7Mert kicsoda tesz téged különbbel Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8Immár jóllaktatok, immár meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bár csakugyan uralomra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk!
9Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, legutolsókul állított, mintegy halálra szántakat. Mert látványossága lettünk a világnak, mind angyaloknak, mind embereknek.
10Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti tiszteltek, mi pedig megvetettek.
11Mindezideig éhezünk is, szomjazunk is, ruhátlanok is vagyunk, bántalmakat is szenvedünk, bujdosunk is,
12fáradozunk is tulajdon kezünkkel dolgozva. Ha szidalmaznak, áldást mondunk; mikor üldöznek, tűrünk;
13mikor rágalmaznak, békességre intünk. Szinte a világ szemetjévé lettünk, mindennek söpredékévé egész mostanig
14Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek.
15Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban, az evangéliom által.
16Kérlek azért titeket: legyetek az én követőim.
17Ezért küldtem el hozzátok Timótheust, aki nekem szeretett és hű gyermekem az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja nektek az én Krisztus Jézusban való útaimat, hogy miként tanítok mindenütt minden gyülekezetben.
18De mintha el sem jutnék hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19Pedig hamarosan elmegyek hozzátok, ha az Úr akarja: akkor majd megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
20Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.
21Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok vagy szeretettel és szelídség lelkével?