1Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek az Isten titkát.
2Mert elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak ti közöttetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig a megfeszítettről.
3És én gyengeség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek.
4Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsesség megtévesztő szavaiban állott, hanem Léleknek és erőnek megmutatásában,
5hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Istennek erején nyugodjék.
6Bölcsességét pedig az érettek között hirdetünk, ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét,
7hanem isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.
8Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte, mert ha ismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.
9Ha nem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek,
10azokat az Isten nekünk kinyilatkoztatta a Lélek által; mert a Leiek mindent megvizsgál, még az Isten mélységeit is.
11Mert ki ismeri az emberek közül az ember gondolatait, hacsak az ember lelke nem, amely őbenne van? Így az Isten gondolatait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke.
12Mert nem e világ lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk.
13Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel, amelyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Lélek tanít, lelkieknek lelkieket adva.
14Testi ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének gondolatát, mert bolondság az neki; nem is értheti meg, mivel azt Lélek szerint kell megítélni.
15A lelki ember ellenben mindent megítél, de Őt magát nem ítéli meg senki.
16Mert ki ismerte meg az Úr gondolatát, aki oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.