1 Peter 5
1 A közöttetek levő presbitereket kérem én, a presbitertárs, Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;
2 legeltessétek az Istennek közöttetek levő nyáját, nem kényszerűségből, hanem örömest, Isten jótetszése szerint, és nem rút nyerészkedésből, hanem buzgósággal,
3 sem nem úgy, hogy uralkodjatok a rátok bízottakon, hanem mint a nyáj példaképei.
4 És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.
5 Hasonlóképen ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek. Egymás között pedig mindnyájan öltözzétek fel az alázatosságot, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.
6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
7 Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.
8 Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár és keresi, hogy kit nyeljen el;
9 álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben, tudva, hogy a világban levő atyátokfiain ugyanazok a szenvedések telnek be.
10 A minden kegyelem Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket a Krisztus Jézusban, ő maga tesz majd titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.
11 Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12 Szilvánus által, aki hű atyátokfia, mint gondolom, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, amelyben állotok. —
13 Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet, és Márk, az én fiam.
14 Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.