1 Corinthians 15
1 Eszetekbe juttatom pedig, atyámfiai, az evangéliomot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állotok is,
2 amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hivőkké.
3 Mert azt adtam elétek főképen, amit én is úgy vettem, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint
4 és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon, az Írások szerint,
5 és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6 azután megjelent egyszerre ötszáznál több atyafinak, akik közül a legtöbben mind máig élnek, bár néhányan elhunytak,
7 azután megjelent Jakabnak, azután mind az apostoloknak.
8 Legutoljára pedig valamennyi között mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
9 Mert én vagyok legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Isten egyházát.
10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké.
12 Ha tehát Krisztusról azt hirdetik, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek köztetek, hogy nincs a halottaknak feltámadása?
13 Hiszen ha a halottaknak nincs feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.
14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten felől azt vallottuk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek: még mindig bűneitekben vagytok;
18 sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.
19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.
21 Miután ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
22 Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.
23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. A zsenge a Krisztus; azután következnek, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor;
24 azután a vég, mikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, mikor majd eltöröl minden birodalmat, minden hatalmat és erőt.
25 Mert neki addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá veti.
26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27 Mert mindent az ő lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy neki minden alávettetett, nyilvánvaló, hogy csak Ő nem, aki neki mindent alávetett.
28 Mikor pedig minden alávettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.
29 Különben mit cselekesznek azok, akik halottakért keresztelkednek meg? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért is keresztelkednek meg értük?
30 Mi is miért vállaljuk a veszedelmet minden pillanatban?
31 Naponként halálos veszedelemben vagyok; oly igaz ez, atyámfiai, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32 Ha emberi módon küzdöttem Efezusban a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!
33 Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok!
34 Legyetek valóban józanok és ne vétkezzetek. Mert némelyek nem ismerik Istent, — a ti megszégyenítéstekre mondom ezt.
35 De azt mondja valaki: Mimódon támadnak fel a halottak? És milyen testtel jönnek elő?
36 Balgatag! Amit vetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb megrothad.
37 És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy más egyébét.
38 De az Isten olyan testet ád annak, amilyet elhatározott, mégpedig mindenféle magnak a maga testét.
39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az emberek teste, más a barmok teste, más a madaraké, megint más a halaké.
40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek fényessége, más a földieké.
41 Más a napnak fényessége, más a holdnak fényessége, és más a csillagok fényessége. Mert csillag a csillagtói különbözik fényességben.
42 Éppen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43 elvettetik ékesség nélkül, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben;
44 elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.
45 így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.
46 De nem a lelki ember az első, hanem a földi, azután a lelki.
47 Az első ember földből való, földi; a második ember mennyből való.
48 Amilyen ama földi, olyanok a földiek is, és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 És amint hordoztuk a földinek ábrázatát, hordozni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is.
50 Atyámfiai, azt pedig állítom: test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51 Íme, titkot mondok nektek: nem mindnyájan aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk,
52 nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra, — mert trombita fog szólani, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az ige, amely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55 Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fúlánkod?
56 A halál fúlánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57 De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58 Ezért, szeretett atyámfiai, erősen álljatok, rendíthetetlenül, buzgólkodjatok mindenkor az Úr dolgában, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.