1Ezek után láttam. Egy nyitott ajtót láttam a mennyben, és az előbbi hang, melyet úgy hallottam, mikor velem beszélt, mintha kürt harsogna, megszólalt: „Jöjj fel ide. Majd megmutatom neked, hogy mik támadnak ezután.”
2Tüstént Szellembe jutottam (Szellemben voltam). Egyszerre csak egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.
3Aki ült, annak jelensége hasonló volt a jáspis és szárdiusz kőhöz. Szivárvány fogta körül a trónt, s az egész megjelenés olyan volt, mintha smaragdból volna.
4A trón körül körben huszonnégy trón volt, és a trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhákba öltözötten. A fejükön arany koszorúk voltak.
5A trónból villámlások, szózatok és mennydörgések mentek szét. Hét tüzes fáklya is égett a trón előtt, melyek az Istennek hét Szelleme.
6A trón előtt mintha kristályhoz hasonló üvegtenger lett volna. A trón közepén és a trónt körülvéve négy élőlény állt, kik elől és hátul telve voltak szemekkel.
7Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második élőlény bikaborjúhoz hasonlított, a harmadik élőlény arca mintha emberé lett volna, a negyedik élőlény hasonló volt egy repülő sashoz.
8A négy élőlény, kik közül mindegyiknek hat-hat szárnya volt, tele volt körül is, belül is szemekkel. Nappal is, éjjel is megszűnés nélkül kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a mindeneken uralkodó Isten, aki volt, van és eljövendő.”
9És valahányszor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak a trónon ülőnek, aki az örök korok korain át él,
10a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt s imádják azt, aki az örök korok korain át él, koszorúikat a trón elé vetik és így szólnak:
11„Te vagy méltó Urunk és Istenünk, hogy elvedd a dicsőséget, (a) tisztességet, (a) hatalmat, mert te teremtetted a mindenséget, azok azért voltak és teremtetettek, mert te akartad.”