1Újra láttam. Egy másik erős angyal szállt le az égből, ki felhőbe öltözött, szivárvány volt a fején, arca olyan volt, mint a nap, lába, mint tűzoszlop.
2A kezében nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre vetette, a balt a földre, azután hangos szóval kiáltott, mint mikor az oroszlán bőg.
3Mikor kiáltott, elmondta a hét mennydörgés a maga szózatát.
4Mialatt a hét mennydörgés szólt, íráshoz készültem, de ilyen szózatot hallottam a mennyből: „Tégy pecsétet arra, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le.”
5Ekkor az angyal, akit a tengeren és a földön állva láttam, felemelte jobb kezét az égre
6és megesküdött Arra, aki az örök korok korain át él, aki a mennyet és a benne lévőket, a földet és a benne lévőket, a tengert és a benne lévőket teremtette, hogy időt nem mérnek többé,
7hanem a hetedik angyal kürtölésének napjaiban, mikor az kürtölni fog, végbe megy az Isten titka, úgy, ahogy azt rabszolgáinak, a prófétáknak örömüzenetként adta
8Ekkor az a hang, melyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám, és ezt mondta: „Eredj, vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és földön álló angyal kezében van”
9Odamentem az angyalhoz és megmondtam neki, hogy adja ide a könyvecskét. Az azt mondta nekem: „fogd és fald fel!” A gyomrodban keserű lesz, a szádban azonban édes, mint a méz.
10Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de mikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.
11„Ismét prófétálnod kell – szóltak hozzám – népek, nemzetek, nyelvek és sok király felől.”