Matthew 9— CSIA

¹Be is szállt a hajóba és átkelt a tavon. Mikor a saját városába ért,

²hordágyra helyezve egy gutaütöttet vittek hozzá. Mikor látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Bízzál, fiam! Vétkeid bocsánatot nyernek.”

³Egyszerre csak néhány írástudó ezt mondta egymás között: „Káromol ez az ember.”

⁴Jézus, aki ismerte tűnődéseiket, megkérdezte: „Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben?

⁵Ugyan mi jár kevesebb fáradtsággal: azt mondani-e: Bocsánatot nyernek vétkeid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

⁶Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van a földön arra, hogy vétkeket megbocsásson,” – ezzel odaszólt a gutaütötthöz: „Kelj fel, fogd az ágyadat s eredj haza!”

⁷Az fel is kelt és hazament.

⁸Mikor a sokaság meglátta ezt, elcsodálkozott s dicsőíteni kezdte az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra felhatalmazást adott az embereknek.

⁹Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak.” Kövess engem” – mondta neki, mire az felkelt és követte.

¹⁰Történt aztán, hogy mikor benn a házban asztalhoz dőlt, egyszer csak sok vámszedő és vétkező ment oda s Jézussal és tanítványaival együtt szintén asztalhoz dőltek.

¹¹Mikor a farizeusok azt meglátták, beszédbe ereszkedtek tanítványaival: „Miért eszik Tanítótok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”

¹²Ahogy Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem azoknak, akik gonoszul szenvednek.

¹³Ha elmentek, tanuljátok meg ezt: Könyörületet akarok, nem áldozatot, mert én nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.”

¹⁴Akkoriban János tanítványai jöttek hozzá ezzel a kérdéssel: „Miért van, hogy amíg mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek?”

¹⁵„Hát lehetséges – felelte nekik – hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek, amíg a vőlegény náluk tartózkodik? Jöhetnek napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor majd böjtölni fognak.

¹⁶Régi köpenyre senki sem tesz toldatlan (új) anyagból foltot, mert az, amivel a lyukat betölti, magához szakítja a köpenyt s, így még rosszabb szakadása támad.

¹⁷Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, ha mégis megteszik, szétszakadnak a tömlők, a bor elfolyik, s a tömlők elpusztulnak, hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és úgy mind a kettő megmarad együtt.”

¹⁸Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte s úgy kérte: „Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet és megéled!”

¹⁹Jézus felkelt s tanítványaival együtt követte a főembert.

²⁰Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett és megfogta köpenyének bojtját.

²¹Ha csak megfogom köpenyét – szólt magában – megmenekülnék!

²²Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: „Bízzál leányom! Hited máris megmentett.” Meg is menekült az asszony attól az órától fogva.

²³Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget,

²⁴így szólt: „Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad.” Azok kinevették.

²⁵Miután aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét és az felkelt.

²⁶Azon az egész földön szétment a hír felőle.

²⁷És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”

²⁸Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: „Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?”

²⁹„Hisszük, Uram!” – mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: „Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!”

³⁰És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: „Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!”

³¹De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.

³²Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngőst hoztak hozzá.

³³Ő kiűzte az ördögi szellemet s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: „Még sohasem láttak ilyesmit Izráelben!”

³⁴De a farizeusok ezt mondták: „Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket. ”

³⁵Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított.

³⁶S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk.

³⁷Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató.

³⁸Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!”