Matthew 27— CSIA

¹Mikor reggeledett, a főpapok és a nép vénei valamennyien tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék.

²Aztán megkötözték, elvezették és átadták Pilátusnak, a helytartónak.

³Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek.

⁴„Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” – mondotta. De azok így feleltek: „Mit tartozik az ránk? Magad lássad!”

⁵Erre a templomba hajította az ezüstöket és eltávozott. Aztán elment és felakasztotta magát.

⁶A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: „Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára.”

⁷Tanácsot tartottak hát és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét.

⁸Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.

⁹Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: „Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izráel fiai ennyire becsültek a szerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,

¹⁰odaadták a fazekas mezejére.”

¹¹Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus.

¹²Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.

¹³Azután Pilátus szólt hozzá: „Nem hallod mekkora vádakat mondanak ellened?”

¹⁴De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.

¹⁵Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként egy foglyot, akit a tömeg akart, elbocsátott.

¹⁶Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

¹⁷Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: „ Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”

¹⁸Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.

¹⁹Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: „Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába. Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.”

²⁰A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.

²¹A helytartó megkérdezte tőlük: „Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” „Barabbást!” – mondották azok.

²²„Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” „Feszítsék meg!” – mondották mindannyian.

²³„De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: „Feszítsék meg!”

²⁴Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!”

²⁵Az egész nép felelte: „A vére ránk és gyermekeinkre szálljon! ”

²⁶Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta s átadta, hogy megfeszítsék.

²⁷Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget.

²⁸Levetkőztették, és veres katonaköpenyt adtak rá,

²⁹tövisekből koszorút fontak és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdreborultak előtte és csúfolódva mondták: „Örvendj! Zsidóknak királya!”

³⁰Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és fejéhez verték.

³¹Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába és elvezették, hogy megfeszítsék.

³²Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye.

³³Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye,

³⁴epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.

³⁵Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,

³⁶azután leültek, és ott őrizték.

³⁷Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: „EZ JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA!”

³⁸Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje.

³⁹Az arra elmenők a fejüket csóválták

⁴⁰s így szóltak: „ Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot – mondták –, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”

⁴¹Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:

⁴²„Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izráel királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.

⁴³Istenben bízott: hát ragadja ki most Ő a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.”

⁴⁴Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.

⁴⁵A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.

⁴⁶A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?”

⁴⁷Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.

⁴⁸Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.

⁴⁹A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”

⁵⁰Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.

⁵¹Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,

⁵²a sírok megnyíltak és sok alvó szentnek a teste feltámadott.

⁵³Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba és sokaknak láthatókká lettek.

⁵⁴A százados, és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.”

⁵⁵Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.

⁵⁶Köztük volt magdalai Mária, Mária Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt.

⁵⁸Ez a József elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki.

⁵⁹József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte

⁶⁰s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.

⁶¹Ott voltak éppen magdalai Mária s a másik Mária, kik a sírral szemközt ültek.

⁶²Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok

⁶³és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.

⁶⁴Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá, hogy tanítványai oda ne mehessenek, s el ne lopják őt, hogy aztán azt ne mondhassák a népnek: Feltámadt a halottak közül, hogy így az utolsó tévelyítés gonoszabb ne legyen az elsőnél.”

⁶⁵Pilátus ezt felelte nekik: „Van őrségetek, menjetek, gondoskodjatok a biztonságról, ahogy tudtok.”

⁶⁶Azok elmentek, a követ lepecsételték, és a sírt őrséggel biztosították.