Matthew 24— CSIA

¹Jézus aztán eltávozott a templomból. Mialatt az úton ment, hozzáléptek tanítványai, hogy a templom épületeit mutogassák neki.

²Ő erre beszélni kezdett hozzájuk: „Látjátok-e mindezeket? – mondotta – Bizony azt mordom nektek, hogy kő kövön nem fog itt maradni, melyet le nem rombolnak.”

³Mikor később az Olajfák hegyén ült, hozzámentek a tanítványai magukban és megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek s mi lesz a te megérkezésednek és a kor befejeződésének jele?”

⁴Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen benneteket!

⁵Mert sokan jönnek majd el az én nevemmel, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! És ezzel sokakat el fognak tévelyíteni.

⁶Háborúkról, háborús hírekről is kell majd hallanotok. Vigyázzatok, meg ne riadjatok! Ezeknek meg kell lenniük, de velük még nem jön el a vég.

⁷Mert nemzet nemzet ellen, és királyság királyság ellen fog felkelni, helyenként éhínségek és földindulások lesznek.

⁸Mindezzel azonban csak kezdődnek a vajúdás fájdalmai.

⁹Akkor lesz majd, hogy nyomorúságra adnak s megölnek titeket és az én nevemért az összes nemzetek gyűlölete ér titeket.

¹⁰Akkor sokan megbotlanak majd, s tőr fogja meg őket, egymást árulják majd el, és egymást gyűlölni fogják.

¹¹Sok hamis próféta is támad és sokakat eltévelyítenek.

¹²Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet.

¹³De aki végig állhatatos marad, megmenekül.

¹⁴A királyságnak ezt az örömhírét a nemzeteknek tanúságtételül az egész lakott földön hirdetni fogják, és csak akkor érkezik el a vég.

¹⁵Ha aztán meglátjátok, hogy a Dániel prófétán át kijelentett utálatos pusztítás a szent helyen áll – aki olvassa, értse meg –,

¹⁶akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre,

¹⁷aki a háztetőn lesz, ne szálljon alá, hogy házából valamit elvigyen,

¹⁸aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy köpenyét felvegye.

¹⁹Jaj lesz azokban a napokban a várandósoknak és a szoptatós anyáknak.

²⁰Imádkozzatok, hogy futásotok ne télen legyen, se szombaton.

²¹Mert akkor nagy szorongás lesz, amilyen a világ kezdetétől fogva mostanáig nem volt és többé nem is lesz.

²²Ha azokat a napokat meg nem rövidítenék, egyetlen hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért azokat a napokat megrövidítik majd.

²³Akkor, ha valaki ezt mondaná: Ni! Itt van a Krisztus! Vagy: Ott van! Ne higgyétek!

²⁴Mert hamis felkentek és hamis próféták fognak támadni, nagy jeleket, csodákat fognak tenni, hogy – ha lehetséges – még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.

²⁵Lám, előre megmondottam nektek.

²⁶Ha tehát azt mondják majd nektek: Ni, a pusztában van! Ne menjetek ki! Ni, a kamrákban! Ne higgyétek!

²⁷Mert ahogy a villámlás napkeleten támad, s napnyugatig ellátszik, úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.

²⁸Ahol a hulla lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.

²⁹Ama napok nyomorúságát követően tüstént elsötétül majd a nap, a hold nem sugároz fényt, a csillagok az égből lehullanak, és a mennyei hatalmak meginognak.

³⁰Akkor aztán láthatóvá lesz az égen az ember Fiának jele. Akkor gyászolni fognak a föld összes törzsei, és meg fogják látni az embernek Fiát, ahogy az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel eljön.

³¹Akkor hangos kürtszóval szét fogja küldeni angyalait, hogy az ég egyik szélétől a másik széléig a négy szél irányából őhozzá gyűjtsék kiválogatottait.

³²A fügefától tanuljátok el ezt a példázatot. Ha a fügefa ága kizsendül, és levelek hajtanak ki rajta, tudjátok, hogy közel a nyár.

³³Így akkor is, mikor majd mindezeket beteljesülni látjátok, tudni fogjátok, hogy közel van ő már a küszöbön.

³⁴Bizony azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.

³⁵A menny és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim el nem múlnak.

³⁶Ama nap és amaz óra felől pedig senki sem tud semmit, a mennyek angyalai sem, a Fiú sem, egyedül csak az Atya.

³⁷Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése.

³⁸Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába

³⁹és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.

⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezőn: egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.

⁴¹Két asszony őröl egy malommal: az egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.

⁴²Legyetek hát ébren, mert nem tudjátok, hogy melyik napon jön el Uratok!

⁴³Azt meg tudjátok, hogy a ház gazdája, ha tudná, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren maradna, és nem engedné, hogy házát keresztülvájja.

⁴⁴Ezért legyetek ti is készen, mert az ember Fia abban az órában jő el, melyben nem is gondoljátok!

⁴⁵Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának? Az ilyet ura azért állította cselédsége fölé, hogy azoknak a maga idejében kiadja a táplálékot.

⁴⁶Az a rabszolga lesz boldog, akit ura, mikor megjön, ebben a munkában talál.

⁴⁷Bizony azt mondom nektek, hogy mindene fölé fogja helyezni őt.

⁴⁸Ám ha az a rabszolga gonosz és azt gondolja szívében: Elidőzik még az én uram.

⁴⁹És aztán elkezdi verni rabszolgatársait, és a részegekkel együtt eszik, iszik:

⁵⁰majd azon a napon, melyen nem várja s abban az órában, melyet nem is sejt, megérkezik annak arabszolgának az ura,

⁵¹s kettévágatja őt, s részét a képmutatók között jelöli ki majd. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.