1Jézus újra beszélni kezdett s példázatokban mondta nekik a következőket:
2„A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
3Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
4Újra elküldött ezúttal más rabszolgákat s azt üzente: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ebédemet elkészítettem: tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
5Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
6a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
8Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
9menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.
10Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
11Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
12Pajtás – mondotta neki –, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
13Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”
15Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
16Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt. Így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
17Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”
18Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértettek képmutatók?
19Mutassatok egy törvényes adópénzt.” Azok odavittek neki egy dénárt.
20„Kinek a képe ez és kinek a felirata?” – kérdezte tőlük.
21„A császáré” – felelték.” Nahát – mondotta erre nekik – adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek.”
22Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt és eltávoztak.
23Aznap szadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
24„Tanító – kérdezték tőle – Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével és támasszon a testvérének magot.
25Volt nálunk hét testvér. Az első miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
26Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
27Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
28A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.”
29Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
30Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákób Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”
33Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
34Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott
35s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
36„Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”
37Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
38Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
39A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
40E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”
41Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
42„Hogy vélekedtek a Krisztus felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”
43„Hát akkor – kérdezte tőlük –, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
44Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
45Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”
46Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.