1Az történt, hogy amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, továbbment Galileából és a Jordánon túl Júdea határába érkezett.
2Nagy tömeg követte oda, s ott gyógyította őket.
3Farizeusok is mentek hozzá s kísértették őt. Azt kérdezték tőle: „Szabad-e bármilyen okból feleséget elbocsátani?”
4Ezt felelte nekik: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé alkotta őket
5és ezt mondta nekik: Ebből az okból a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz?
6Így hát többé nem két, hanem egy hús ők. Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt szét ne válassza.”
7„Hát akkor – kérdezték tőle – Mózes miért rendelkezett úgy, hogy válólevelet kell adni, s úgy bocsátani el az asszonyt?”
8„Mert Mózes – felelte nekik keményszívűségetekre tekintett, amikor megengedte nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. Kezdettől fogva azonban nem volt ez így.
9Azt mondom hát nektek, hogyha valaki feleségét – más okból, mint paráznaságért – elbocsátja, és mással kél össze, házasságot tör.”
10„Ha ilyen az ember ügye az asszonnyal mondották tanítványai –, akkor nem hasznos dolog a házasodás.”
11Jézus ezt felelte: „Nem mindenkiben van helye ennek az igének, hanem csak azokban, akiknek képesség adatott annak befogadására.
12Vannak ugyanis heréltek, akik anyjuk méhétől fogva úgy születtek, vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki és vannak heréltek, akik a mennyek királyságáért magukat herélték ki. Aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet.”
13Ekkoriban gyermekeket vittek hozzá, hogy – kezét rájuk vesse és imádkozzék értük, tanítványai azonban korholták őket.
14Ám Jézus így szólt: „Engedjétek ide a gyermekeket! Ne akadályozzátok őket abban, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek királysága.”
15S az után, hogy kezét rájuk vetette, elment onnan.
16Egyszer csak valaki hozzáment és megszólította: „Tanító, mi az a jó, amit tennem kell, hogy az örök élet enyém lehessen?”
17„Miért kérdezel engem a jó felől?” – felelte neki.” Csak egy a jó! Ha pedig az életre be akarsz menni, őrizd meg a parancsolatokat!”
18„Melyeket?” – kérdezte tőle, mire Jézus ezt felelte: „Ezeket: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy!
19Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
20Az ifjú ezt válaszolta neki: „Ezeket megőriztem. Mi hiányom van még?”
21Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek s kincsed lesz a mennyben. Aztán jer, kövess engem!”
22Mikor az ifjú ezt a szót meghallotta, megszomorodott és elment, mert sok szerzeménye volt.
23Jézus pedig így szólt tanítványaihoz: „Bizony azt mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyek királyságába.
24Újra csak azt mondom nektek: Kevesebb fáradtsággal megy be valahova egy teve egy tű fokán keresztül, mint ahogy a gazdag megy be a mennyek királyságába.”
25Ahogy tanítványai ezt meghallották, nagyon megdöbbentek és így szóltak: „Ki menekülhet meg tehát akkor?”
26Jézus azonban rájuk nézett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de minden lehetséges az Istennél.”
27Erre Péter megszólalt: „Lám, mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. Mi lesz hát akkor velünk?”
28Jézus ezt válaszolta nekik: „Bizony azt mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, majd az újonnan születéskor, mikor az embernek Fia dicsőséges trónjára fog ülni, ti magatok is tizenkét trónon fogtok ülni, s így fogjátok ítélni Izráel tizenkét nemzetségét.
29Mindenki, aki az én nevemért házakat, testvéreket, apát, anyát, gyermekeket vagy szántóföldeket elhagyott, ezeknek sokszorosát fogja kapni, és örökrészül kap örök életet.
30Sok első lesz majd akkor utolsó és sok utolsó első.