Mark 10— CSIA

¹Felkelt és elment onnan Júdea tájaira s a Jordánon túlra. Ismét tömeg vonult vele s amint szokása volt, újra tanítgatta őket.

²Farizeusok mentek hozzá s megkérdezték: „Szabad-e a férfinak az asszonyt elbocsátani?” Kísérteni akarták!

³„Mit parancsolt nektek Mózes?” – szólt nekik Jézus.

⁴Mire azok ezt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk az asszonyt. ”

⁵Jézus erre ezt mondta nekik: „Kemény szívetekre tekintve írta nektek ezt a parancsolatot.

⁶Ámde már a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé tette Isten őket.

⁷Ezért hagyja el a férfi atyját s az anyját

⁸és lesz a kettő egy hússá, úgyhogy azontúl nincs két, hanem csak egy hús!

⁹Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt ne válassza széjjel!”

¹⁰Otthon a tanítványai újra megkérdezték e felől

¹¹s ő ezt mondotta nekik: „Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben.

¹²Ha meg az asszony bocsátja el férjét és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz.”

¹³Gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok korholták azokat.

¹⁴Jézus mikor ezt észrevette, bosszankodott és rájuk szólt: „Hagyjátok, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket! Hiszen ilyeneké az Isten királysága.

¹⁵Bizony azt mondom nektek, aki az Isten királyságát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, be nem megy abba.”

¹⁶Ekkor ölébe vette, majd megáldotta őket, és rájuk vetette kezét.

¹⁷Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett s megkérdezte: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?”

¹⁸Jézus ezt felelte neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.

¹⁹A parancsolatokat ismered: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy! Ne fosztogass! Tiszteld atyádat és anyádat!”

²⁰Az így felelt: „Tanító, mindezeket ifjúságomtól fogva követtem.”

²¹Jézus erre ránézett és megszerette őt, majd így szólt hozzá: „Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!”

²²Az azonban elkomorult erre a szóra és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.

²³Jézus erre körültekintett tanítványain és így szólt hozzájuk: „Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van.”

²⁴Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt és ezt mondta nekik: „Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonukban bíznak.

²⁵Kevesebb fáradtsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába.”

²⁶Azok pedig annál inkább megdöbbentek s egymás közt beszélték: „Hát ki is menekülhet meg?”

²⁷Jézus rájuk tekintett és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges.”

²⁸Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, s úgy követtünk téged!”

²⁹Jézus ezt mondta rá: „Bizony azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy,

³⁰hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örökéletet.

³¹Sok első utolsóvá lesz és utolsók elsőkké!”

³²Úton voltak és Jeruzsálembe mentek fel. Jézus előttük ment, rajtuk pedig döbbenet ült, félve követték. Ekkor újra magához vette a tizenkettőt és azokról a dolgokról kezdett beszélni nekik, amelyek vele történni fognak.:

³³„Most felmegyünk Jeruzsálembe s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak, az írástudóknak, azok halálra fogják ítélni, s át fogják adni őt a nemzeteknek.

³⁴Aztán kicsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, és három nap múlva feltámad!”

³⁵Ekkor hozzámentek Zebedeus fiai, Jakab és János és megszólították: „Tanító, szeretnénk, ha azt, amit kérünk tőled, megtennéd nekünk.”

³⁶„Mit akartok? Mit tegyek veletek?” – kérdezte tőlük.

³⁷Ők ezt felelték neki: „Add meg nekünk, hogy dicsőségedben egyikünk jobb-, és másikunk balkezed felől ülhessen!”

³⁸„Nem tudjátok mit kértek!” – felelte nekik Jézus.” Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, melyet én iszom ki, vagy bemerülni azzal a bemerüléssel, mellyel én merítkezem be?”

³⁹„Képesek vagyunk” – felelték azok, mire Jézus ezt mondta nekik: „Ki fogjátok ugyan inni azt a poharat, melyet én kiiszom s be fogtok merülni azzal a bemerüléssel, mellyel

⁴⁰én bemerülök, de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészítették.”

⁴¹Mikor a tíz meghallotta az esetet, bosszankodni kezdtek Jakabon és Jánoson.

⁴²Erre Jézus magához szólította őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy azok, akiknek a nemzetek között uralkodói tekintélyük van, uraságuk alá kényszerítik, és nagyjaik fennhatóságuk alá nyomják őket!

⁴³Köztetek azonban nem ilyen a viszony. Ellenkezőleg. Aki közöttetek nagy akar lenni, szolgáljon ki titeket,

⁴⁴és aki köztetek első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen.

⁴⁵Hiszen az embernek Fia sem azért jött, hogy őt szolgálják ki, hanem hogy ő szolgáljon ki másokat, és lelkét sokakért váltságul adja!”

⁴⁶Jerikóba értek. Mikor éppen kimentek Jerikóból ő meg a tanítványai s tekintélyes számú tömeg, egy vak koldus ült az út szélén, Timeusz fia, Bartimeusz.

⁴⁷Ez, ahogy meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy el arra, kiabálni kezdett: „Dávidnak Fia Jézus, könyörülj rajtam!”

⁴⁸Sokan korholták, hogy elhallgattassák, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁹Jézus megállt és így szólt: „Hívjátok őt ide! ” Hívták a vakot, így szóltak hozzá: „Bízzál, kelj fel, hív téged!”

⁵⁰Az erre eldobta a köpenyét, felugrott és Jézushoz ment.

⁵¹Jézus megkérdezte: „Mit akarsz? Mit tegyek veled?” „Rabbuni – felelte a vak –, hogy látni tudjak!”

⁵²„Eredj – felelte neki Jézus – hited megmentett téged!” S az tüstént látott és követte őt az úton.