1Azokban a napokban történt, hogy a felséges Cézár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet írják össze.
2Ez az összeírás volt az első, és Küréniosz szíriai helytartósága idején történt.
3Az összeírás végett mindenki úton volt, ki-ki a saját városa felé.
4Galileából, Názáret városából József is fölment Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivel Dávid házából és atyafiságából származott,
5ment, hogy összeírják Máriával együtt, ki jegyese volt, és terhes volt.
6Történt, hogy ott-tartózkodásuk alatt beteltek a napok, amikor szülnie kellett.
7Meg is szülte elsőszülött Fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mivelhogy a szálláson nem volt helyük.
8Azon a vidéken pásztorok tartózkodtak a szabad ég alatt, s az éjszakában őrváltásról őrváltásra őrizték nyájukat.
9Egyszer csak az Úrnak egy angyala állott melléjük, és az Úr dicsősége körülragyogta őket. Nagy félelem ült reájuk,
10de az angyal ezt mondta nékik: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek néktek, mely az egész népnek is öröme lesz:
11Ma megmentő született nektek a Dávid városában, s ez maga a Krisztus, az Úr.
12Ezt a jelt rendelték nektek: egy kisdedet fogtok találni bepólyálva, jászolban fekve.”
13Ekkor hirtelen a mennyei hadseregből sok-sok angyal állott az angyal mellé, s azok ily szóval magasztalták az Istent:
14„A magasságokban dicsőség Istennek, és a földön békesség az Istennek tetsző emberek között!”
15Történt aztán, hogy mihelyt az angyalok a pásztoroktól az égbe távoztak, ezek beszélgetni kezdtek egymás között: „Na, menjünk el Betlehemig, hadd lássuk meg ezt az eseményt, melyet az Úr megismertetett velünk.”
16Sietve elmentek, és meg is lelték Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet is.
17Mikor meglátták, megismertették a szózatot, amelyet a gyermek felől nekik szóltak.
18Mindazokat, akik hallották, csodálkozóba ejtették azok a szavak, melyeket a pásztorok mondottak nekik.
19Mária pedig e szavakat mind megőrizte, és a szívében egybevetegette azokat.
20A pásztorok azután visszatértek, közben dicsőítették és magasztalták az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy ahogy nekik megmondották.
21Mikor pedig betelt a nyolc nap ahhoz, hogy körülmetéljék őt, Jézus névvel nevezték el, melyet az angyal említett meg, még mielőtt Mária méhébe fogadta volna őt.
22Amikor aztán a Mózes törvénye szerint elteltek tisztulásuknak napjai, fölvitték őt Jeruzsálembe, hogy az Úr elé állítsák,
23aszerint, ahogy az Úr törvényében írva van, hogy minden férfi-magzatot, ki anyja méhét megnyitja, az Úr szenteltjének kell nevezni.
24Fölvitték, hogy az Úr törvényében megírottak szerint megadják az áldozatot, egy pár gerlét, vagy két galambfiókát.
25Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű ember. Ez az ember igazságos és lelkiismeretes volt, várta Izráel megbátorítását, és Szent Szellem ült rajta.
26Korábban kijelentést kapott a Szent Szellemtől, hogy nem lát addig halált, amíg meg nem látja az Úrnak Felkentjét.
27Szellem indítására ment el a szent helyre, úgyhogy amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvényes szokást megtegyék érte,
28ölébe vette őt, és az Istent áldva így szólt:
29„Most bocsátod el rabszolgádat, én Parancsolóm úgy, ahogy megígérted, békességgel,
30mert már meglátta szemem megmentő hatalmadat,
31melyet az összes nemzetek szeme elé készítettél
32világosságul, hogy azt nemzeteknek leleplezd, és népednek, Izráelnek dicsőséget szerezzél.”
33A gyermek atyja és anyja csodálkozva hallgatták, amit Simeon őfelőle mondott.
34Simeon aztán megáldotta őket, majd így szólt a gyermek anyjához, Máriához: „Lásd, ő sokak elesésének és felkeltének okául jelent meg Izráelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani.
35Sőt néked magadnak is kard járja át majd lelkedet. Azért lesz ez, hogy sok szív fontolgatásairól lehulljon a lepel.”
36Anna is prófétafő volt, az Ászer törzséből való Fánuel leánya. Korban igen előrehaladott volt, szüzessége óta hét éven át élt férjével,
37és most nyolcvannégy éves özvegy volt. Böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgált az Istennek, s éjjel-nappal el nem maradt a szent helyről.
38Abban az órában is ott állott, vallást tett az Isten mellett, és szólt őfelőle mindazokhoz, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39Mikor aztán mindent elvégeztek, amivel a törvény szerint tartoztak, Galileába tértek vissza, városukba, Názáretbe.
40A gyermek pedig növekedett és szilárdult a bölcsességben, mely őt megtöltötte. Istennek kegyelme volt rajta.
41Szülei a pászka ünnepén a szokásnak megfelelően évről- évre följártak Jeruzsálembe.
42Akkor is, amikor tizenkét éves lett, az ünnepi szokás szerint fölmentek.
43Amikor a napoknak végére jutottak, visszaindultak, a gyermek Jézus hátra maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre.
44Mivelhogy azt gondolták, hogy az úti társaságban van, egy napi járóföldet mentek, és csak aztán keresték a rokonok és ismerősök között.
45Mikor nem találták, keresésére indultak, és visszatértek Jeruzsálembe.
46Úgy történt azonban, hogy csak három nap múltán találtak rá, amint éppen a templomban a tanítók közt ült, és hol hallgatta, hol meg kérdezgette őket.
47Belátásai és feleletei mindenkit megdöbbentettek, aki csak hallotta őt.
48Mikor szülei meglátták, megrettentek. „Gyermekem – szólította meg az anyja –, miért tettél így velünk? Lásd atyád, és én gyötrődve keresünk.”
49„Miért van, hogy kerestetek engem? – kérdezte tőlük Jézus. – Nem tudjátok, hogy nekem abban kell lennem, ami Atyámé?”
50Ám ők nem látták át a beszédet, amelyet hozzájuk szólott.
51De aláment velük, s Názáretbe került, hol magát alájuk vetette. Anyja azonban mind ezeket a dolgokat szívében őrizgette.
52Jézus pedig folyton előrehaladt bölcsességben, testalkatban, Istennek és embereknek a kedvében.