1Ezek után az Úr kijelölt hetvenkettőt, és kettesével maga előtt elküldötte őket mindazokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott.
2Ezeket mondta nekik: „Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy munkásokat küldjön aratásába.
3Menjetek. Úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
4Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek.
5Ha valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békessége legyen ennek a háznak.
6S ha van ott békesség fia, azon meg fog nyugodni békességetek, ha nincs, visszatér rátok.
7Ugyanabban a házban maradjatok, azt egyétek és igyátok, amijük van. Hisz méltó a munkás a bérére. Házról házra ne járjatok.
8Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, egyétek, amit előtökbe raknak.
9Orvosoljátok azokat, akik benne elerőtlenültek. Mondjátok nekik: Közel van hozzátok az Isten királysága.
10Ha pedig olyan városba mentek be, ahol nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak a piacára és mondjátok:
11Még ezt a port is lerázzuk rátok, ami városotokból a lábunkra tapadt. Mindamellett tudjátok meg, hogy az Isten királysága közel van.
12Azt mondom nektek, hogy Szodomának ama napon elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.
13Jaj neked, Koradzin! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidonban támadtak volna azok a hatalmas jelek, amelyek tebenned támadtak, zsákban és hamuban ülnének, és régen más felismerésre tértek volna.
14Még az ítéletkor is elviselhetőbb lesz Tírusznak és Szidonnak a sorsa, mint a tiétek.
15Hát te Kapernaum? Az égig fogsz felmagasztalódni? A holtak országáig szállasz alá.
16Aki rátok hallgat, énrám hallgat. Aki titeket elvet, engem vet el. Aki pedig engem vet el, azt veti el, aki küldött engem.”
17Visszatért a hetvenkettő s örömmel beszélték: „Uram, a te neved által még az ördögi szellemek is alánk vannak vetve.”
18Ő azonban ezt felelte nekik: „Figyeltem a sátánt, amint villámként esett alá az égből.
19Lássátok, fennhatóságot adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon s az ellenség minden hatalmán tapossatok, úgyhogy semmi sem fog nektek ártani.
20De annak ne örüljetek, hogy a szellemek alátok vannak rendelve, annak örüljetek, hogy a nevetek a mennyekben be van írva.”
21Abban az órában a Szent Szellemtől indítva ujjongott: „Vallást teszek melletted Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy te ezeket a bölcsek és eszesek elől elrejtetted, a kiskorúaknak azonban leleplezted. Valóban, Atyám, így találkozott az a te tetszéseddel.
22Mindent átadott nekem az én Atyám. Senki sem ismeri, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és aki elől a Fiú a leplet el akarja vonni.”
23Ezután hátrafordult a tanítványaihoz és külön ezt mondta nekik: „Boldog az a szem, amely azt látja, amit ti láttok!
24Mert azt mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, de nem látta meg, hallani, amit hallotok, de nem hallotta meg.”
25Előállt egy törvénytudó s próbára téve őt, így szólott: „Tanító, mit tegyek, hogy örök részem legyen az örök élet?”
26„Mi van megírva a törvényben? – kérdezte tőle Jézus. Hogy olvasod?”
27Az ezt felelte: „Szeresd egész szívedből, egész lelkeddel, teljes erőddel és egész gondolkodásoddal Istenedet, az Urat, felebarátodat is, mint magadat.”
28„Helyesen feleltél – mondta neki –, ezt cselekedd, és élni fogsz.”
29Az azonban igazolni akarta magát, azért így szólt Jézushoz: „Hát ki az én felebarátom?”
30Jézus a szavába vágott és ezt mondta: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment alá, de haramiák kezébe esett, akik levetkőztették s megverték, majd elmentek, félholtan hagyva őt.
31Úgy esett, hogy egy pap ment alá azon az úton, de ahogy meglátta a túlsó oldalon, továbbment.
32Hasonlóképpen egy lévita is arra a helyre jött, megnézte, s azt elkerülve továbbment.
33Valami utazó szamáriai is ment arra. Amikor a sebesültet meglátta, szánalomra gerjedt iránta,
34odament hozzá, s olajat és bort töltött sebeibe, bekötözte azokat, azután rákötözte az embert a saját barmára, s egy vendégfogadóba vitte, hol gondját viselte.
35A következő napon elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak és így szólt: Viseld gondját, és ha valamit még költesz rá, én, amikor újra erre jövök, megadom néked.
36Hogy látod a dolgot? E három közül ki a felebarátja annak, aki a haramiák kezébe esett?”
37„Az, aki irgalmat gyakorolt vele” – felelte a törvénytudó. Jézus pedig ezt mondta neki: „Eredj, és te is tégy ugyanúgy.”
38Utazásuk közben betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony fogadta be házába.
39Annak volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült Jézus lábához és hallgatta beszédét.
40Mártát ellenben sokfelé húzta szolgálata. Odaállt hát az Úrhoz és így szólt: „Uram, nem törődöl vele, hogy testvérem egyedül hagyott a kiszolgálásban? Mondd neki, hogy fogjon velem együtt a munkához.”
41Ám az Úr így felelt neki: „Márta, Márta sok mindenre van gondod, és az zaklatottá tesz.
42De kevés a szükséges, vagy csak egy. Mária a jó részt választotta, és azt el nem veszik tőle.”