1„Férfiak, testvéreim és atyák! Hallgassátok meg, halljátok meg most hozzátok intézendő védekezésemet.”
2Mikor azok meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban lecsillapodtak. Ekkor így szólott:
3„Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tárzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál, az atyai törvény pontos betartásában, Istenért buzgó voltam, mint ahogy ti mindnyájan vagytok ma.
4Ezt az utat halálra üldöztem, megkötöztettem, börtönbe juttattam férfiakat is, nőket is,
5ahogy azt a főpap is tanúsíthatja és a vének egész tanácsa. Miután tőlük leveleket is kaptam a testvérekhez, Damaszkuszba utaztam, hogy onnan foglyokat hozzak Jeruzsálembe, hogy megfenyítsék őket.
6De utazás közben, mikor már közel voltam Damaszkuszhoz, déltájban az történt velem, hogy az égből hirtelen villámló nagy fényt láttam magam körül,
7leestem a földre és hallottam, ahogy egy hang megszólított: Saul, Saul, miért üldözöl?
8Megkérdeztem: Ki vagy Uram? Az így felelt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9Azok, akik velem voltak, látták a fényt, de a velem beszélő hangot nem hallották.
10Mit cselekedjem, Uram? – kérdeztem, mire az Úr így felelt nekem: Kelj fel, utazzál Damaszkuszba, ott majd mindenfelől tudósítanak téged, amiről ez van rendelve, hogy meg kell tenned.
11Mivel pedig annak a fénynek a dicsőségétől a látásom elveszett, a velem levők a kezemet fogták meg és úgy mentem be Damaszkuszba.
12Ott hozzám jött egy bizonyos Ananiás, ki a törvény szerint élő lelkiismeretes férfiú, ki mellett az összes ott lakó zsidók tanúságot tesznek,
13mellém állott és így szólt: Saul, testvérem, tekints reám! S én abban az órában láttam őt.
14Ekkor így szólt: Atyáinknak Istene eleve kezébe vett téged, hogy megismertesse veled akaratát és megláttassa veled azt az Igazságosat, szót hallj annak szájából
15és te tanúja légy neki minden ember előtt, arról, amit láttál és hallottál.
16Azért most mit habozol még? Kelj fel, merítkezzél be, mosd le vétkeidet azzal, hogy az ő nevét segítségül hívod.
17Amikor később visszatértem Jeruzsálembe és a szent helyen imádkoztam, az történt velem, hogy önkívületbe estem,
18és megláttam őt. Ő így szólt hozzám: Siess, eredj ki gyorsan Jeruzsálemből, minthogy nem fogadják el rólam tett tanúságtételedet.
19Én azonban így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy én zsinagógáról zsinagógára menve bebörtönöztettem és megverettem azokat, akik benned hittek,
20meg hogy amikor tanúdnak, Istvánnak a vére kiömlött, én is egyetértően állottam ott, s én őriztem gyilkosainak köpenyét.
21Ám ő ezt mondta nekem: Utazzál el, mert messzi nemzetekhez küldelek el téged.”
22Eddig a szóig hallgatták őt, de itt felemelték szavukat: „Veszítsd el a földről az ilyent! Mert nem való az ilyennek élnie.”
23Mikor azután azok kiáltoztak, s köpenyeiket dobálták a magosba, és a port szórták a levegőbe,
24az ezredes megparancsolta, hogy vezessék Pált be a kaszárnyába. Majd azt mondta, hogy korbáccsal vallassák ki, hogy megtudhassa, mely okból kiáltoztak úgy rá.
25Ám, amikor szíjakkal kifeszítették, Pál megkérdezte az ott álló századost: „Római polgárt szabad-e nektek ítélet nélkül megostoroznotok?”
26Ahogy a százados ezt hallotta, odament az ezredeshez és hírt adott neki: „Mit szándékozol tenni? Hiszen ez az ember római!”
27Az ezredes odament Pálhoz és megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, hogy római vagy-e.” Ő azt felelte: „Az vagyok.”
28„Én nagy összeg pénzzel szereztem meg ezt a polgárjogot” – mondta az ezredes, mire Pál ezt felelte: „Én meg már benne születtem.”
29Erre tüstént félreálltak tőle azok, akik vallatni készültek őt. Az ezredes pedig megijedt, hogy megtudta, hogy római, és mert megkötöztette.
30A következő napon az ezredes, mivel valami biztosat akart megtudni a felől, hogy mivel vádolják a zsidók, feloldotta Pált és megparancsolta, hogy a főpapok és az egész nagytanács gyűljenek össze, azután levezettette, és közéjük állíttatta Pált.