1Bárcsak tőlem is elviselnétek valami kis esztelenséget. De hiszen el is viseltek.
2Mert Isten buzgóságával buzgólkodom értetek. Mert egy férfival jegyeztelek el titeket, hogy majd szent, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus mellé.
3Félek azonban, hogy mint ahogy a kígyó csalárdságával rászedte Évát, a ti szándékaitokat is megrontja azzal, hogy eltérít titeket a Krisztus iránt való őszinteségtől és tisztaságtól.
4Mert ha egy jövevény más Jézust hirdet, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit nem kaptatok, vagy más örömüzenetet, melyet nem fogadtatok el, szépen elviselitek.
5Úgy számítom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-főapostoloknál.
6Ha pedig járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben, sőt azt közöttetek minden tekintetben és mindenben nyilvánvalóvá is tettük.
7Vagy vétket követtem el, mikor megaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten örömüzenetét?
8Más egyházakat kifosztottam, zsoldot fogadván el, hogy titeket szolgálhassalak.
9Mikor nálatok voltam és szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam terhére. Hiányomat azok a testvérek töltötték be, akik Macedóniából érkeztek. Mindenben megtartottam és meg fogom tartani, hogy ne legyek nektek terhes.
10A Krisztus igazsága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet Ahája vidékein nem fogják elhallgattatni.
11Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten tudja.
12Amit teszek, tenni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk.
13Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.
14Nem is csoda. Hiszen még maga a sátán is a világosság angyalának képére változik át.
15Nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.
16Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17Amit beszélek, nem az Úr módján beszélem, hanem mintegy bolondul, ha már a dicsekvésre vállalkoztam.
18Miután sokan dicsekednek hús módjára, dicsekszem én is.
19Okos létetekre ugyanis szívesen elviselitek a bolondokat.
20Elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha felzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.
21Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít – esztelenül szólok – én is merész vagyok.
22Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.
23A Krisztus szolgái? Eszemen kívül mondom: Sokkal inkább én. Az voltam bőségesebben fáradozásokban, bőségesebben a börtönökben, túláradóan megbotoztatásokban, az voltam sokszor halálos veszedelmekben.
24A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,
25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörött voltam, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam.
26Az voltam sokszor utazásokkal, folyók veszedelmeivel, rablók veszedelmeivel, saját fajom részéről érő veszedelmekkel, nemzetektől támasztott veszedelmekkel, városban keletkező veszedelmekkel, sivatagban érő veszedelmekkel, tengeri veszedelmekkel, hamis testvérek közt támadó veszedelmekkel,
27fáradsággal és vesződéssel, sokszoros virrasztással, éhezéssel és szomjazással, sokszoros böjtöléssel, hidegben és meztelenséggel,
28nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiákért viselt gondot.
29Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtelenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én nem égnék?
30Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.
31Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,
33és ablakból gyümölcskosárba eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.