1Mindazok a rabszolgák, akik iga alatt vannak, saját gazdáikat, mint teljes megbecsülésre méltóknak tekintsék, hogy az Isten nevét és a tanítást káromlás ne érje.
2Ha valakiknek hívő parancsolóik vannak, ne vessék meg azokat azért, mert testvérek, hanem inkább végezzék szolgai munkájukat éppen azért, mert hívek és szeretettek, és mert ahhoz tartják magukat, hogy a jót munkálják. Ezeket tanítsd, és ezekre buzdíts!
3Ha valaki mást tanít, és nem járul hozzá a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak egészséges beszédeihez, sem az istenfélelemre oktató tanításhoz,
4az olyan elvakult semmihez sem ért, hanem a vitatkozásnak és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved. Ilyesmiből támadnak az irigység, civódás, káromlások, rossz gyanakvások,
5értelmükben megromlott s az igazságtól megfosztott emberek szüntelen súrlódásai, akik úgy vélekednek, hogy az istenfélelem a nyerészkedésre való.
6És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri.
7Mint ahogy ugyanis semmit sem hoztunk ebbe a világba, abból semmit ki sem vihetünk.
8Ám ha van eledelünk és hajlékunk, elégedjünk meg vele.
9Akik ellenben meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok értelmetlen és káros kívánságba esnek. Az ilyenek az embereket a veszedelem és pusztulás mélységébe taszítják.
10Mert az összes gonosz dolgok gyökere a pénz kedvelése. Némelyek, mikor ez után futottak, eltévelyedtek a hittől, és sokféle kínnal szúrták át magukat.
11Ám te, Istennek embere, menekülj ezektől. Fuss az igazságosság, istenfélelem, hűség, szeretet, állhatatosság, nyájasság után.
12Küzdd a hitnek nemes harcát, ragadd meg az örökéletet, melyre elhívtak, amelyről ama szép vallástételt letetted sok tanú előtt.
13A mindeneket életre szülő Isten előtt és a Krisztus Jézus előtt, ki Poncius Pilátus idején ama szép vallástétellel tanúságot tett, parancsolom neked, hogy
14mocsoktalanul s feddhetetlenül őrizd meg a parancsolatot Urunknak, a Krisztus Jézusnak előtűnéséig,
15melyet a maga idejében meg fog mutatni ama boldog, a Hatalom egyetlen Birtokosa, királyoknak Királya és uraknak Ura,
16kinek egyedül van halhatatlansága, ki megközelíthetetlen világosságban lakik, kit még egy ember sem látott s nem is képes meglátni. Kié a megbecsülés és az örök uralom, Ámen.
17Azoknak, akik a mostani korban gazdagok, parancsold meg, hogy ne jártassák fenn a magasban az eszüket, s ne vessék reménységüket a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe, aki mindent, ami élvezetünket szolgálja, gazdagon nyújt nekünk
18avégre, hogy a jót munkáljuk, nemes munkákban gazdagodjunk, szívesen adakozók, vagyonukat másokkal közlők legyünk
19és így nemes alapot tegyünk félre magunknak a jövőre, hogy megragadhassuk a valóságos életet.
20Óh Timóteus! Őrizd meg, amit rád bíztak és kerüld a szentségtelen, üres szavakat, fordulj el a hamisan tudománynak nevezett álismeret ellenvetéseitől,
21melyet hirdetnek némelyek, kik a hitet elhibázták. A kegyelem legyen veletek!