1Vessetek hát félre minden gonoszságot, minden ármánykodást, képmutatóskodást, irigykedést, mindenféle megszólást,
2és most született csecsemők gyanánt a csalárdságtól mentes ige tejére vágyakozzatok, hogy általa növekedhessetek, amíg majd megmenekültök,
3ha ugyan ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, akit emberek a próbán elvetettek ugyan, de aki Istennél kiválasztott, megbecsült.
5Ti is, mint élő kövek épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel, melyeket Isten a Krisztus Jézuson át szívesen fogad.
6Hiszen az írás is ezt tartalmazza: „Íme, kiválasztott követ, megbecsült szegletkövet helyezek el Sionban, aki hisz benne, meg nem szégyenül.”
7Tiétek a tisztesség, a hívőké, az engedetleneknek (a nem hívőknek) ellenben a kő jut, melyet az építők a próbán elvetettek, de amely szegletkővé lett,
8ütközés kövévé, botlás sziklájává. Engedetlenségükben beleütköznek az igébe, mire rendeltetett is.
9Ti ellenben választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy annak erényeit hirdessétek, aki titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára elhívott.
10Ti egykor nem voltatok nép, most Isten népe vagytok, egykor könyörület nélkül éltetek, most könyörületet nyertetek.
11Szeretteim, kérlellek titeket, mint jövevényeket és zarándokokat, hogy tartózkodjatok a hús kívánságaitól, melyek hadat viselnek a lélek ellen.
12Nemesen forgolódjatok a nemzetek között, hogy amiben gonosztevőkként szólnak meg, abban a meglátogatás napján nemes tetteitek szemtanúiként dicsőítsék az Istent.
13Az Úrért vessétek magatokat minden emberi teremtés alá, akár királynak, mint fölöttes úrnak,
14akár helytartóknak, kiket rajta keresztül avégett küld az Isten, hogy a gonosztevőket megbüntessék, a jót cselekvőket megdicsérjék,
15mert az az Isten akarata, hogy jó cselekvéssel némítsuk el az esztelen emberek tudatlanságát,
16mint szabad emberek, akik azonban a szabadságot nem a gonoszság takarójául használják, hanem úgy, mint akik Isten rabszolgái.
17Mindeneket becsüljetek meg, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.
18Ti cselédek, teljes félelemmel vessétek magatokat parancsolóitok alá, ne csak a jók és kíméletesek, hanem az álnokok alá is.
19Mert kedves dolog az, ha valaki az Istentől felébresztett lelkiismeretéért igazságtalanul szenved, és úgy visel bánatot.
20Micsoda dicsőség van abban, ha állhatatosak vagytok ugyan, de vétkezve és arcul veretve? Jót cselekedve és tűrve kell állhatatosságot tanúsítanotok, ezt kegyelemképpen adja az Isten,
21erre hívtak el titeket. Mert a Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyva hátra néktek, hogy nyomdokaiban járjatok.
22Ő vétket nem tett, csalárdságot nem találtak szájában,
23mikor gyalázták, gyalázást vissza nem mondott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta ügyét az igazságosan ítélőnek.
24Testében a fára vitte fel vétkeinket, hogy a vétkekre ne legyünk kaphatók, hanem az igazságosságnak éljünk. Véres zúzódásai gyógyítottak meg titeket.
25Úgy eltévelyedtetek, mint a juhok, de megtértetek lelketek Pásztorához és Felügyelőjéhez.