1Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, az ő ajándéka, hogy Isten fiainak hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ért minket, mert nem érti őt.
2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, s még nem vált láthatóvá, hogy mikké leszünk. Tudjuk, hogyha láthatóvá válik, hasonlókká leszünk hozzá, mert úgy fogjuk őt látni, ahogyan van.
3Mindenki, akinek ez a benne vetett reménysége megvan, szent tisztaságot ölt magára (megszenteli magát), amiként ő is szentül tiszta.
4Mindaz, aki a vétket teszi, a törvényt is megrontja, a vétek a törvényrontás.
5Azt is tudjátok, hogy ő azért lett láthatóvá, hogy elvegye a vétkeket, benne azonban nincs vétek.
6Aki őbenne marad, egy sem vétkezik, aki vétkezik, egy sem látta őt, sem nem ismeri őt.
7Kis gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket. Aki az igazságosságot teszi, igazságos, miként ő igazságos,
8aki a vétket teszi, a vádlóból való, mert a vádló vétkezik kezdettől fogva. Avégett lett láthatóvá az Isten Fia, hogy lebontsa a vádló munkáit.
9Képtelen mindenki a vétkezésre, aki Istenből született, mert az Isten magva benne marad. Nem is képes vétkezni, mert Istenből született.
10Ezáltal lesznek láthatókká az Isten gyermekei és a vádló gyermekei, senki sem Istenből való, aki nem az igazságosságot teszi, és aki nem szereti testvérét.
11Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást,
12ne úgy, mint Kain, ki a rossztól való volt és leütötte (megölte) testvérét. Ugyan miért ütötte le (ölte meg)? Mert a tettei rosszak voltak, a testvérének tettei ellenben igazságosak.
13Ne csodálkozzatok azon testvéreim, hogy a világ gyűlöl titeket.
14Mi tudjuk, hogy átjutottunk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szereti, a halálban marad.
15Testvérgyilkos (gyilkos, emberölő) mindenki, aki gyűlöli az ő testvérét, és ti tudjátok, hogy egy testvérgyilkosnak (gyilkosnak, emberölőnek) sincs örök élete, mely benne megmaradna.
16Arról ismerjük a szeretetet, hogy ő a lelkét tette le értünk, mi is tartozunk a lelkünket letenni testvéreinkért.
17Ha valakinek van a világ életre adott javaiból és látja, hogy testvére szükséget lát, mégis elzárja előle lelkének belsejét, hogy maradhatna az olyanban az Isten szeretete?
18Kis gyermekeim, ne szóval, ne nyelvünkkel szeressük egymást, hanem tettel és őszintén (igazságban).
19Éppen erről fogjuk felismerni, hogy az igazságból valók vagyunk, és ezzel beszélhetjük rá szívünket (őelőtte) arra, hogy ne nyugtalankodjék,
20mert ha szívünk félreismerne is bennünket, nagyobb az Isten a szívünknél és ő tud mindent.
21Szeretteim, még ha szívünk félreismerne is (megróna is) bennünket, bizalommal fordulunk Isten felé,
22úgyhogy ha valamit kérünk, megkapjuk tőle, mert megőrizzük rendelkezéseit, és azt tesszük, ami kedves előtte.
23Az az ő rendelkezése, hogy higgyünk Fiának, a Krisztus Jézusnak nevében, és szeressük egymást, amiképpen a rendelkezést adta nekünk.
24Ha valaki megőrzi az ő rendelkezéseit, benne marad, és ő is megmarad az ilyenben. Arról ismerjük meg, hogy bennünk marad, arról a Szellemről, akit nekünk adott.