1PÁLT KRISZTUS A POGÁNYOK APOSTOLÁUL HÍVTA EL Pál - (írja ezt, aki) - Jézus Krisztusnak szolgája, Isten által elhívott apostol, kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére.
2Ezt az evangéliomot Isten az Ő prófétái által a szent írásokban már előbb (régen) megígérte.
3Ez az evangéliom az Ő Fiáról Jézus Krisztusról, a mi Urunkról szól, aki test szerint Dávid magvából származott,
4de a megszentelő Lélek szerint Istennek teljes hatalommal bíró Fiául rendeltetett azáltal, hogy a halálból feltámadt.
5Őáltala a mi Urunk Jézus Krisztus által kaptunk mi kegyelmet és apostoli hivatást, hogy az Ő nevének dicsőségére hitre és engedelmességre vezessük az embereket az összes pogányok közt,
6akik közé tartoztok ti is mint Jézus Krisztus elhívottai.
7Mind azoknak, akik Rómában élnek, az Isten szeretteinek, az elhívott szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és a mi Urunktól Jézus Krisztustól.
8PÁL BEJELENTI, HOGY AZ EVANGÉLIOMOT RÓMÁBAN IS HIRDETNI KÍVÁNJA Mindenekelőtt mindnyájatokért hálát adok Jézus Krisztus által az én Istenemnek, mert a ti hiteteket az egész világon sűrűn emlegetik.
9Tanúm az Isten, - akinek én lelkemmel szolgálok azáltal, hogy az Ő Fiának evangéliomát hirdetem, - hogy szüntelen gondolok reátok,
10amidőn imádságaimban mindenkor azt kérem, hogy vajha Isten akaratával sikerülne már végül hozzátok eljutnom.
11Mert látni kívánlak titeket. hogy valami lelki ajándékban részesítselek benneteket, hogy az által (hitetekben) megerősödjetek;
12vagy még inkább, hogy tinálatok együtt buzduljunk fel egymásnak hite által, a tiétek által meg az enyém által.
13PÁL HITVALLÁSA AZ EVANGÉLIUMRÓL Tudnotok kell azonban atyámfiai, hogy én sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek tihozzátok, de mind ez ideig megakadályoztattam abban, hogy köztetek is valami lelki gyümölcsben részesüljek (új híveket nyerjek meg) úgy, mint ahogy a többi pogányok közt már részesültem is (meg is nyertem).
14Én görögöknek és barbároknak, bölcseknek és értelmetleneknek (azaz minden népnek) köteles szolgája vagyok;
15azért szívvel-lélekkel azon vagyok, hogy az evangéliomot hirdessem tinéktek is, akik Rómában éltek.
16Mert nem szégyellem az evangéliomot; ugyanis az evangéliom Istennek ereje és üdvözít mindenkit, aki hisz benne, - zsidót és görögöt (azaz pogányt) elsősorban, -
17mert Isten az Ő igazságosságát kijelenti (azzal, hogy minket üdvösségünk érdekében Önmagával helyes viszonyba hoz, azaz megigazít); ez a mi megigazíttatásunk hitből származik és hitre vezet, amint meg van írva: A hit által megigazult ember élni (üdvözülni) fog. (Habakuk 2:4)
18A POGÁNYOK BÁLVÁNYIMÁDÁSÁNAK ÉS BŰNÖS ÉLETÉNEK LEÍRÁSA Mert Isten a mennyből kijelenti az Ő haragját azoknak az embereknek minden istentelensége és igazságtalansága ellen, akik az igazságot igazságtalansággal elnyomják,
19mert amit az emberek Istenből megismerhetnek, azt ők jól ismerik, Isten ugyanis megismertette velük.
20Mert ami Istenből láthatatlan: - az Ő örökkévaló ereje és istensége, - az az Ő alkotásaiból a világ teremtése óta józan ésszel megérthető; azért hát nincs mentségük,
21mert jóllehet megismerték Istent, mégis nem úgy dicsőítették Őt, mint Istent, hálát sem adtak Őnéki, hanem okoskodásukkal hiábavaló gondolkodásba merültek, és értelmetlen szívükre sötétség borult.
22És bár azt mondogatták, hogy bölcsek, bolondokká lettek,
23és az örökkévaló Istennek dicsőségét elcserélték halandó embernek, sőt madaraknak, négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
24Azért Isten (büntetésül) szívük kívánságai által tisztátalanságra adta őket, hogy az által megbecstelenítsék a testüket.
25Az ilyenek az isteni igazságot hazugsággal cserélték el, és a teremtményeket részesítették vallásos tiszteletben, és azoknak szolgáltak a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.
26Emiatt (büntetésül) az Isten megbecstelenítő szenvedélyekre adta őket: ugyanis asszonyaik a természetes nemi érintkezés helyett természetellenesre vetemedtek;
27hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes érintkezést, bujaságukban egymásra gerjedtek: férfiak férfiakkal fajtalankodtak, és önmagukon kellett megtapasztalniuk tévelygésüknek büntetését.
28És amiképpen nem tartották érdemesnek azt, hogy Istent (igazi mivoltában) megismerjék, azonképpen Isten is valami értelmetlen gondolkodásra adta őket, hogy azt cselekedjék, ami nem illendő,
29mert telve vannak mindenféle igazságtalansággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, megtetézve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, álnoksággal, ravaszsággal; besúgók,
30rágalmazók, istengyűlölők, erőszakoskodók, dölyfösek, kérkedők, gaztetteket kigondolok, szüleiknek engedetlenek,
31értelmetlenek, hűteknek, szeretetlenek, irgalmatlanok;
32ezek bár jól ismerik Istennek azt a törvényét, hogy az ilyesmit cselekvők halálra méltók, mégis nemcsak cselekszik az ilyen bűnöket, hanem tetszéssel fogadják, ha mások is ilyesmit cselekesznek.