1JÉZUS PILÁTUS ELŐTT (Mk I;:I; Lk 23:1-2; Jn 18:28-32) Virradatkor pedig a főpapok mind és a nép vénei arról tanácskoztak, hogy mimódon öljék meg Jézust;
2azután megkötözték Őt és elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
3JÚDÁS PUSZTULÁSA (ACs 1:18-19) Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték Jézust, megbánta tettét, a harminc ezüst pénzt visszavitte a főpapoknak és véneknek,
4és az mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el; ők azonban azt mondták: Miért zaklatsz minket ezzel? A te bajod.
5Ő pedig a templomba beszórta az ezüst pénzeket, s elment és felakasztotta magát.
6A főpapok pedig fölszedték az ezüst pénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezt a pénzt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.
7És tanácsot tartván, megvásárolták azon a pénzen a fazekas mezejét temetőül az idegenek részére.
8Azért hívják azt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig.
9Akkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüst pénzt, a felbecsültnek árát, akit izráél fiai ennyire becsültek.
10És odaadták a fazekas mezejéért, amint az Úr meghagyta nékem. (Jeremiás 32:9; Zakariás 11:12-13)
11PILÁTUS KIKÉRDEZI JÉZUST (Mk 15:2-; Lk 23:3-5; Jn 18:33-38) Jézus ott állt már a helytartó előtt; és a helytartó megkérdezte tőle, mondván: Te a zsidók királya vagy? Jézus így felelt. Te mondod. (Az vagyok.)
12De amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem felelt.
13Akkor Pilátus azt mondta néki: Nem hallod, milyen sok mindennel vádolnak?
14Jézus azonban egyetlen szavára sem felelt néki, úgy hogy a helytartó azon igen elcsodálkozott.
15PILÁTUS ELÍTÉLI JÉZUST (Mk 15:6-15; Lk 23:13-2;; Jn 18:39-19:16) Ünnepenként a helytartó a sokaság kedvéért szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit ők kívántak.
16Volt akkor egy rosszhírű foglyuk, Bárabbásznak hívták.
17Amikor hát a sokaság összegyűlt, Pilátus így szólt nékik: Melyiket akarjátok, hogy szabadon bocsássam néktek, Bárabbászt vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
18Jól tudta ugyanis, hogy Jézust (a főpapok) irigységből adták a kezébe.
19Még ott ült Pilátus a bírói székben, amikor felesége azt üzente néki: Ne avatkozzál annak az igaz embernek ügyébe; mert ma éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.
20Ám a főpapok és a vének rábeszélték a sokaságot, hogy Bárabbászt kérjék ki, Jézusnak ellenben halálát követeljék.
21Akkor a helytartó ismét megkérdezte: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy kedvetekért elbocsássam? Azok így feleltek: Bárabbászt.
22Pilátus azt kérdezte tőlük: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? És mindnyájan azt kiáltották: Meg kell feszíteni!
23A helytartó megkérdezte: De hát mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál hangosabban kiáltoztak, mondván: Meg kell feszíteni!
24Pilátus látván, hogy semmit sem ért el, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet kért, megmosta kezét a sokaság előtt, és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az embernek vérétől; rajtatok a felelősség!
25És az egész nép azt felelte: Az Ő vére mirajtunk, és a mi gyermekeinken.
26Akkor az ő kedvükért szabadon bocsátotta Bárabbászt, Jézust pedig megostoroztatta, és azután kezükbe adta (a katonáknak), hogy feszítsék meg.
27A RÓMAI KATONÁK CSÚFOLJÁK JÉZUST (Mk 15:16-20; Jn 19:2-3) Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a helytartó szállására, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot,
28azután levetkőztették Őt, és vörös katonaköpönyeget adtak rá,
29majd tüskebokor vesszejéből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe és térdet hajtván előtte kicsúfolták Őt, és azt mondták: Üdvözlégy zsidók királya;
30majd leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és a fejét verdesték azzal.
31És az után, hogy kicsúfolták Őt, levették róla a katonaköpenyeget, a maga ruhájába öltöztették, és elvezették, hogy megfeszítsék.
32JÉZUS KERESZTREFESZÍTÉSE (Mk 15:20-32; Lk 23:26-43; Jn 19:17-27) Amint (a városból) kifelé mentek, találkoztak egy Simon nevű kürénéi emberrel; azt arra kényszerítették, hogy vigye Jézus keresztfáját.
33így érkeztek oda arra a helyre, amelyet Golgothának, vagyis Koponya-hegynek hívnak;
34ott Jézusnak epével kevert bort adtak, hogy igya meg; de amikor megízlelte, nem akarta meginni.
35Megfeszítése után pedig ruháin sorsvetéssel megosztoztak.
36Azután leültek ott és őrizték Őt.
37Feje fölé pedig egy táblát tettek, amelyre elítéltetésének oka így volt ráírva:
38EZ JÉZUS A ZSIDÓK KIRÁLYA. Ugyanakkor feszítettek meg Ővele együtt két rablót, egyiket jobb keze felől, másikat bal keze felől.
39Az arramenők pedig szidalmazták Őt, fejüket csóválták,
40és azt mondták: Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről.
41Hasonlóképpen csúfolták Őt a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és így szóltak:
42Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni; izráél királya, hát akkor szálljon le most a keresztről, és hiszünk majd benne.
43Istenre bízta magát, szabadítsa meg most (az Isten), ha szereti Őt, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
44Ugyanúgy szidalmazták Őt a gonosztévők, akiket vele együtt feszítettek meg.
45JÉZUS HALÁLA (Mk 15:33-41; Lk 23:44-49; Jn 19:28-30) Hat órától kezdve kilenc óráig sötétség borult az egész országra.
46Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, Éli, lema szabakhtáni? Azaz: Istenem, Istenem miért hagytál el engemet?
47Némelyek az ottállók közül amikor azt hallották, így szóltak: Illést hívja ez.
48És egyvalaki közülük azonnal odafutott, s fogott egy szivacsot, és azt ecettel megtöltvén, nádszálra tűzte, és inni adott néki.
49A többiek pedig azt mondták: Hagyd Őt, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse Őt.
50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltván, kibocsátá lelkét.
51És ímé, a templom függőkárpitja felülről az aljáig kettészakadt, és a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,
52a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek teste feltámadt;
53azok Jézus feltámadása után a sírokból kimenvén bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig, és az ővele lévők, akik Jézust őrizték, látván a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és így szóltak: Ez igazán Isten Fia volt.
55Sok asszony is volt ott, akik mindezt távolról nézték; ők Galileából követték Jézust, és szolgáltak néki;
56köztük volt a magdalai Mária, és Mária a Jakab és József anyja, meg a Zebedeus fiainak anyja.
57JÉZUS ELTEMETÉSE (Mk 15:42-47; Lk 23:50-56; Jn 19:38-42) Amikor pedig beesteledett, odament egy Árimáthiából való gazdag ember; József volt a neve; ő is tanítványa volt Jézusnak;
58ő elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják oda.
59József elvitte Jézus testét, tiszta gyolcsba takarta,
60és elhelyezte a maga új sírboltjában, amelyet a sziklába vágott; azután a sír bejáratára egy nagy követ hengerített, és elment.
61A magdalai Mária és a másik Mária azonban ott maradt, és leült a sírral szemben.
62JÉZUS SÍRJÁT KATONAI ŐRSÉGGEL ŐRIZTETIK Másnap pedig, a péntek után következő napon a főpapok és a farizeusok elmentek Pilátushoz,
63és azt mondták: Uram, mi emlékezünk arra, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenvén ellopják Őt, és azt mondják a népnek: Feltámadt a halálból. És így ez az utolsó csalás rosszabb lesz az elsőnél.
65Pilátus azt mondta nékik: Kaptok katonai őrséget; menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok.
66Ők el is mentek, lepecsételték a sírkövet, és az őrséget a sírhoz állították.